A második álomban hatalmas csarnokok, / csatornajáratok, adatok halmaza és múló / fájdalom.
W. Imre az óbudai panellakásban várta A.-t, egyedül, hogy majd jön este, a nyitott ablakon beszűrődő kiabálásban, a dühöngőkben focizó gyerekek káromkodásában folytonosságot érzett...
Mögötte áll, ugrásra készen, hallja a lélegzését, / tarkóján érzi a tekintetét, szemét lehunyja, próbál / uralkodni magán...
tegnap este / kinyitottam az ablakot / és a nyári éjszaka rekkenő hősége / a szobába robbant
Van igazság a földön! Vagy… máshol. A népmesékben, a legendákban, a regényekben és balladákban.