Botár László: Bizarr kapcsolatok IV.
No items found.

dal a kolóniákról

XXXIII. ÉVFOLYAM 2022. 17. (847.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
Botár László: Bizarr kapcsolatok IV.

herceg a központból időnként

kivándorol krónikám

nem írok le csak perceket

tényekből a kolónián

mérd össze őket a múlttal

és ha számlálod, tavaly

óta mi minden változott

készül a kérdés: mi volt a baj??


betonteremben dolgoztam

helyi gyártmányú szögek

görbültek mint hajgumik

padlón kiegyenesedett

bármelyik ha ujjammal

tartottam és rá a kő –

kalapáltam. húszból hat

végül is beverhető


létrát rendel megfizeti

aztán leszakad a fok

más fát keres kikérdezi

a mestert hogyan lenne jobb

odatenném ha ő csinálta

másszon fel rajta zsákosan –

cipészműhely tulajának

lábán más cipője van?


falu közepén forrásvízbe

mossák a lábtörlőt cipőt

habosra kiszappanozzák

s mesélik: még ezelőtt

pisztrángosok voltak lennebb

azóta kidöglött a hal

uram, ki tudja hogy lesz tovább?

herceg, vajon mi volt a baj?


találsz fokhagymát kínából

lengyel harmadosztályú csokit

szilvát ha akarsz kilométert

30-at menj a városig

ide nem hoznak kérésre se

az árus morog: ne zavarj

most számolja az aznapit

herceg, vajon mi volt a baj?


turistabuszok özönlenek

folyton más ország más mese

soványak mind a helybeliek

„termelés nincsen semmi se”

eladják amit öregapáik

fejükre összehordtanak

míg tévéznek ablak alatt

elfolyik mind a nyersanyag


harangok zúgnak ünnepnaponta

a hiendőt mind elhiszik

miközben lábuk alól az erdőt

kamionok kiviszik

kultúr-vendégház: nincs nyomása

a víznek egyetlen eső

torenciálisan kimos – ha

nincsen fa, a víz földnyeső


stoppoltam. a három sofőrből

három panaszkodott nekem

milyen nehéz itt az élet –

valamit hogy jobb legyen

válaszoltam, ezt akarok

kihozni az élhetőt.

a javítást hercegem

miért ne magunkon legelőbb?


kit érdekel mondta az egyik

a világ sorsa ha meghalok

addig élvezzem ki magam

legalább míg ittvagyok

– csak egy világ van, nincsen másik

hol leszel? van aki megmondaná?

azt hiszed meglóghatsz innen?

ha elpatkolsz is, kérdem, hová?


az a rossz hír és a jó is

innen eltűnni nem lehet

ami van csak azt folytatom

ha más alakban is, itt leszek

amit hagytam magam után

az továbbra is enyém

kérdéseimet a halál

sem oldhatja meg csak én


városban omló épületek

disznó legelt az udvaron

régi palotákra kiírták

a telefonszámot: eladom

két nagyáruháza mellett

a börtön volt a fő munkahely

a mentalitás szívhez szólón:

menj tovább hogy elviselj


szép jövőből a kamaszok

technosan felszerelt malaszt

minden este függetlenedtek

és üvöltötték ugyanazt

másnap a buszon a kocsmás

röhögött: „nagy volt a ricsaj”

tízezerre adott el tegnap

herceg, vajon mi volt a baj?


és bár fogalmak szemétdombján

teljes erőből jót akarsz

ne nevezd magad erényesnek

amíg a tiszta vízbe szarsz

találhatsz valami jobbat ennél

ha másfelé fordul az igény

kutass érte még mielőtt

kifogy fejedből az oxigén


a világegyetem lehet

hogy végtelen s a kegyelem –

a földi négyzetméterek

nem lesznek azok sosem

teli hűtők korszaka

lejárt már az egyre több

nem folytatható – keress

kielégülést más helyen

afrikában a kadmium

bányákban egy marék rizsért

gépen az információ

mások hátán mennyit ért?!

minden vásárolt cikk mögött

ha cédulák is vallanak

ázsiai nyomornegyed

vagy gyárhoz épült fémbarakk


gondolod hogy hétmilliárd

kemikális tisztaság

nem elég kilúgozni a

tenger felfordult ritmusát?

míg kagylódat súrolod

és a kerted öntözöd

gondolod a tájfunhullákhoz

földrengéstetemhez nincs közöd?


herceg! végül is erdőre mentem

nekem elég volt ez az út

a betonteremben lefeküdtem

és felejtettem a falut

reggeltől estig süfütöltem

énekeltem rá ez volt a hab

nem kezdhetek mások helyett

kiléptem jól magamat


volt katángom heverészni

nyári délután szünetén

kora reggel az üvegen

átsütött reám a fény

rajzomért amint kezemből lett

otthagytam az ételem

víz és egy falás elég volt

más nem kellett semmi sem


tudok listát ingyenekről

nem kedvem a leltározás

ami magától terem és

nem kell hozzá fáradás

öröm ahogy mozdul a lábad

öröm amint megérkezel

maguktól levők nem csináltak

a gyönyör az hogy létezel


amíg ezekkel vagyok

addig nem nyugtalanít

éhség és a mániák

beszerezni valamit

van erő amitől nem tudok

többet akarni mert ez elég

észreveszem a verseket

vele érkezik a kép


és mert a kolóniák

tieid is hercegem

előadtam pár szakaszt

gondoltam jobb ha kérdezem

lábuk alá és körül

ha nem néznek fejükre vaj

nehogy azt higgyék a végzet –

nem ez. vajon mi volt a baj?


mielőttben szól énekem

mielőtt rád őszül a haj

van jobb is találd meg hercegem

hogy vissza ne kérdezd: mi volt a baj?



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb