Kerítések résén át hunyorgó szemek és a tenyér, mely a betonra tapad.
jártunk békével valamelyik felnőtt kezén csüngve a nagy kissé érdesebb, a puhább melegebb a miénk mindig kicsi és fázós, királyi többesünk ellenére mentünk át egyik karácsonyból a másikba