Magányosan üldögél a bamba bomba. Ágyútöltelék. Úgy gubbaszt csappantyúján, mint akit már réges-régen csőbe húztak.
Jéghideg van Bukarestben, előző nap havazott.
A vándor, hacsak nem árvízi hajós –/ vagy ép(p) elméje / valamely beltengerén / színes bálnáknak nem üzen hadat –, / nehezen érhet a Dunáig, / ha, teszem azt, ladikja / egy kolozsvári kikötőben pihen.
nem az előkertből, nem a konyhakertből, nem a Mikó-kertből, / nem a télikertből, nem a nyári kertből, / nem a borvörös őszi kertverejtékből, csak valahonnan betódul...
Ott ült velem szemben. A szája körül nevetőráncok, a feje körül faragott kis faliórák és körülöttünk a konyha.
A világa sokkal tisztábban és élesebben szakadt ketté, mint addig bármikor.