Ahogy Homérosz követte vakon / akhájok gályáit azon a napon / retrospektív hullámok közt, hátra / nem tekint többé végzetes bárka...
Na, majd itt! Ezekkel a szavakkal nyitott be a vidéki barackos végében megbúvó kerti lakba.
a nyüzsgés egyik szobából a másikba / a földrészen kívül egy másik lakónegyedben / a lassúság amelyhez a veszteséget kötöd