.svg)
Magdalena Abakanowicz: Skizoid fejek
avagy megint írtam egy apokaliptikus alanyi verset,
pedig a Helikon folyóirat 30. évfordulóját akartam volna
megünnepelni, most mit csináljak?
ne akarjon botrányos lenni de nem baj ha az
elkel egy kis botrány amilyen érzékenyek vagyunk
azt olvasom ma minden nap apokalipszis vagy csak
ezt vontam le magamnak ma is kiderülök valahova
a félelemmel kezdődik az apokalipszis de nem
a szabadulással a szent hagyománnyal vagy mindhárommal
31 és fél éve születtem 30 éve szabad kelet-európai
országban élek így nézünk ki milyen érzés 30 éve szabad
kisebbségben élni kérdi a riporter én megengedhetem
magamnak hogy ne egyek húst vagy tejterméket
és megigyam a zöldséglevet minden reggel megengedhetem
magamnak hogy örökké akarjak élni csak tudnám
melyik nadrágot vegyem ma fel csak tudnám
melyik munka a fontosabb melyik határidő
mi derül ki ma és hova és mivel tartozom a hagyománynak
megmutattam a meztelen felsőtestem az instán
semmi botrány csak égnek az erdők kezdem elfogadni
a testem mire egész ember leszek eljön az apokalipszis
ciszták vannak a vesémen és háború a fejemben
de minden nap meditálok és hiszek a szeretetben
a türelemben a szisztoléban & diasztoléban
és a kettő közötti csöndben a diverzitásban a transz
ilvanizmusban de kit érdekel az irodalom kérdi a riporter
és kitárja karjait innen nézve teljesen krisztusinak hat
mintha valami botrányos lehetne még ugyan már
karoljuk fel fiatal tehetségeinket a jövő úgyis sötét mint
a denevérember barlangja én dacból hiszek a gyógyulásban
találkozunk a barlangban kit érdekel a szerelmi bánatod
amikor axxonoil & fast food & instant & a halál angyala
de mit tehet egy zaklatott ördögszekér kelet-európa fia
*
dacból nem engedem hogy lehúzzanak a zsarnokok van nekem
pallérozott neurózisom veretem a punkot jerikó falainál szeretem
az elnyomottakat és a kurvákat mert nem vesz rajtuk erőt a halál
*
tudod meséltem wurmbrand a magánzárkában négyet
tudott lépni de ő csak hármat lépett mert szabad volt
a denevérember ma is szembenéz démonaival platón
barlangjában kialszanak a gyertyák mi teremtjük meg
a saját valóságunkat mondta valaki egy ted-talkban
dacból hiszek neki el fog múlni az axxon és az instant
ahogy elmúlt róma a halhatatlanság olcsó vigasz
horatius tudta azért mondta hogy halhatatlan művei
által és akkor mi van? ő sem rekeszt klímaváltozást
mit tehet egy irodalmi lap kelet-európa fia luther
márton azt mondta ültet egy almafát ha holnap eljön
az apokalipszis martin luther kingnek van egy álma
messzire gurultunk istenem a fáktól nagyon
30 év elég hogy a felvilágosodás átessen a lovon
vérben forgó szemekkel mentegetjük a világot a túloldalon
elkel egy botrány amilyen érzékenyek vagyunk
az dobja rá az első követ aki nem fél aki tud aludni
aki tudja hogy melyik a fake news és melyik az igazi
aki még tudja hogy melyik a jó és rossz tudásának fája
ebben a kertben ami zsugorodik évről évre
valaki csak túl fogja élni mondja a riporter de kifütyülik
ha kipusztulunk pusztuljunk ki mind a riporter meg
ne mondjon semmit csak tegye fel kérdéseit
kisebbségben élő kelet-európai fehér férfi vagyok
31 és fél és nem tudok eligazodni az örökségemen
vissza kell mennem folyton a barlangba és mire
kiismerném a démonaimat szétesik a világ megengedhetem
magamnak hogy rettegésben éljek de azt is minek
és most mit fogtok csinálni kérdi a riporter mögött az égő
csipkebokor hogy most akkor mit fogtok csinálni?
