Szabó András: Istenek és Szörnyek
No items found.

Versek

XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 05. (691.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
Szabó András: Istenek és Szörnyek
Szabó András: Istenek és Szörnyek

Szabó András: Istenek és Szörnyek



Férfi Luzernben

(Mann in Luzern)



Éjjel 2 órakor még látták a korlátnál, 2.01-kor

már a Reuss folyóba vetette magát.

A város azt beszéli: mellé feküdt.

Vággyal telve a férfi. Szép nő volt a Reuss,

hosszú hajú, suttogó ajakkal és tárt

karokkal. A férfi a palack szellemétől ittasan,

nem hagyta magát árbochoz kötözni, nem bírta elviselni

a viaszt a világ fülében; mély lélegzetet vesz, issza

a csókokat, amíg tüdeje szétpattan, szíve félre-

ver, agya már csak úszik. Suttog

a Reuss a férfiról, aki őt szereti, akit ő mosdat,

akit arra visz, amerre csak akarja.



A gyermekek alszanak

(Die Kinder schlafen)



És körülöttük bombák hullanak

És terroristák jönnek és fegyverekkel fenyegetik

családjaikat

És ők lefogynak

És meghíznak

És a hold szelíden tekint le kis, kerek

orrukra

És az apák, mostohaapák, a testvéreik barátai,

az anyák a szobába jönnek és csöndesen becsukják

maguk mögött az ajtót, hogy mégis lábujjhegyen

az ágyhoz lépjenek

És álmodnak, és repülni tudnak

És más emberek megvásárolják őket a szüleiktől

egy kupicáért vagy egy ebédért, egy órára vagy

amíg véget ér az éjszaka

És a gyermekek ágyaikban alszanak

Körülöttük bombák hullnak és emberek állnak

És álmukban ásítanak és lábuk megvonaglik

és szemhéjuk rebben és hajuk kócos lesz és

mint hosszú fonál mézédes nyál folyik

szájukból

És pelenkájuk megtelik

És a földrengés házakat ráz meg és

tetők omlanak be az ágyak

és a gyermekek körül

És ők imádkoznak, mielőtt jóéjtpuszit adnak

És meghalnak, mert a párna kipréseli a lélegzetet

És a szülők benéznek a szobákba

Az ágyak fölé hajolnak és

Alva találják a gyermekeket



A szív

(Das Herz)



Egy articsóka

Mangó nagyságú és kékfolt színű

Hámozható és kibontható

Rétegről rétegre


Ámulva nézed

Mérete miatt


Be tudná fogadni az édent

A tüdők között


A borda takarta

Melyből az almaevő nőt faragták


Csak semmi hűhó

Egy ilyen dologért – ültethető, elvethető


Baleseted után a mellkasom ágyásában



Ágy

(Bett)



Egy jégtábla

Amely a világban sodródik

Amíg világosság lesz

És lárma

Amely a fókatesteket

Emberekké olvasztja


Akik újból befutnak a keringésbe

Vizenyős pálya

A nappalok kitágult ereiben


Itt pihennek a halak

Közvetlen a felszín alatt

Szétszóródnak, ha eltűnőben a fény

A vadászathoz megjelennek ketten

Kik együtt hevernek



Nősténykutya

(Hündin)



Magaddal vittél

A ládából kiemeltél

Kézen fogva vezettél

Tálkából itattál

Örvet tettél nyakamba tenyésztett gyöngyökből

Trükkökre tanítottál, sütni, főzni, gombot felvarrni

Aztán egy napon

Kitettél

Bekötött szemmel megtett hosszú út után

Vagy túl messzire dobtad a botot


Felemelkedtem, bundámat levetettem

Magas sarkú cipőt vettem, és most itt állok

Várakozva



Gyújtogató

(Brandstifter)



Te tűzvész vagy énbennem

Szívemen égési hólyagok

Ingemet eláztatják

Anyaga bepiszkolódik

A szív fölött

Így nem lehet kimenni

Az emberek közé

A haj füstfogó

Ködös helyiségekben

Szikrajelként

Állok teveled



BENŐ ESZTER fordításai



Nora Gomringer: németországi és svájci költő, előadóművész. 1980-ban született a Saar-vidéki Neunkirchenben. Apja Eugen Gomringer költő, a konkrét költészet egyik úttörője. Nora Gomringer számos díja közül a legutóbbi az Ingeborg Bachmann-díj, melyet 2015-ben nyert el. Hét verseskötet és két esszékötet szerzője. 2001 és 2006 között Németország Slam Poetry színpadának aktív alakja, formálója, performanszművész. Verseit elmondásra szánja. Hogy ne csak olvassák, hanem hallják is, a Voland & Quist kiadónál megjelenő verseskötetei CD-mellékletben szavalatait is tartalmazzák.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb