Halmozott fekete állatok és a sötétségből kivezető út – Vincze Orsolya a Bréda Körön

November 17-én ismét összegyűltek az irodalomkedvelők a Bréda Körön, Vincze Orsolya verseit szemlélgettük.  Orsi (2000, Kolozsvár) gyerekkorát nagyrészt Magyarkapuson töltötte, jelenleg Kolozsváron él. A BBTE Bölcsészettudományi karán, finn-magyar szakon tanult. Verseket ír, kedvtelésből néha fest. Verseit többek között a Helikon, a Tiszatáj és a Hepehupa folyóirat közölte. Az estet Nagy Zalán és Péter Blanka moderálta, vitaindítót pedig Nagy Eszter mondott.

A vitaindító kérdéshullámai egyből mélyvízbe taszították a beszélgetést. Eszter kiemelte a közönség által is ujjakon számontartott fekete állatokat, ökofeminista „prédikációknak” adott teret, felhívta a figyelmet a patriarchális társadalommal szembemenő nyelv szükségességére, az Orsi verseit átjáró sötétségre pedig így reagált: „A szövegek arra biztatnak, hogy vegyük végre észre, hogy a sötétséggel önmagában semmi baj nincs, sőt. A sötétség ápol és eltakar, magába fogad, elrejt. Inkább azzal van baj, aki belekerül – mondjuk ki – az emberrel, velünk, akik belépünk ebbe a térbe, és félelmeinkkel, paranoid őrjöngéseinkkel oda is ragadozó-prédaállat dinamikát projektálunk, ahol ez nincs.”. Ebben a sötétségben ült a közönség a versválogatás meghallgatása után, később viszont (talán) sikerült kivezető utat találni a rengetegből.

A jeget megtörő hozzászólás sok témát érintett, kijelölte a versek fő problémáit: a túlzott képiességet, a helyükre nem illő vagy klisének ható mondatokat, illetve megkérdőjelezte a málnaszemek gurulási képességét. A szót a Bréda Kör hóhérának tekintett Váradi Nagy Pál vette át, aki kohéziót adott az elhangzott gondolatoknak. Rávilágított a versek disszonanciájára, amely abból adódik, hogy a a versek nem vesznek tudomást saját hangzásukról. Kiemelte az ugráló fókuszt, ez az észrevétel pedig később más hozzászólásokba is átszökdécselt.

Az Orsi verseiben „kántáló” mágia ismét polarizáló megjegyzéseket eredményezett, de a sokat tanácsolt „ezeken a verseken még sokat kell dolgozni” kommentek mellett a szövegek ezen tulajdonsága inkább erősségként lett kiemelve. A jónak tűnő út kapcsán érkeztünk el a prózaírás lehetőségének a felvetéséig, rámutatva a versekben kibomló történetekre. Egy-két megjegyzés kitért a versek disszociatív voltára, az önreflexió hiányára és a fedőszavak és fedősorok folyamatos alkalmazására

A túlnyomóan kritikus de építő jellegű bombázás után Orsi reagált a megjegyzésekre az utolsó szó jogán. Válaszait csöppet megtorpantan, de saját szerzői látomásában bízva fogalmazta meg.

Az alkalmat szokás szerint vicces, a fekete humor áldozatává eső pillanatok (lásd: „a ropogós kismacskák olyanok... mint a levelek”) és a vérholdjelenség tudományos pontossággal való meghatározásai tűzdelték. A vitaindítóban elhangzott kérdésre, miszerint idomulnak-e a versek a korábbi brédás mágiatapasztalatokhoz, vagy kilógnak a sorból, a válasz ambivalens: a pozitív hangú kommentek egyértelműen érzékelik Orsi néhol széteső de erős versbéli univerzumát, ugyanakkor a kör során kritikák is érték a világépítést.  

A következő Bréda Kört december 8-án rendezik, Hermán Dániel szövegei kerülnek majd terítékre.

‍