.svg)
60 méter
Ennyire saccolom a távot
amíg a folyóban nem vettem levegőt
a víz alatt még gyermek
nem tudtam úszni és elsodort
már nem is emlékszem
csak egy pillanatra
mintha a bal szemem sarkából
kinéznék egy barna borvizes üvegből
nem zöldből abból mindig
jobban esett a szúrós víz
a következő ahogy felállok
a combközépig érő vízben
levegőt veszek mint mikor születtem
mint aki kétszer született persze
ebben az is benne van hogy kétszer
nem vártak meg az is hogy kétszer vagyok
itt ha kéretlenül is
ha ott maradok a víz alatt
akkor se lett volna semmi baj
a tény hogy állandóan dúdolok
az asztalnál is énekelek
bolond lesz a feleséged
mondta anyám mindig erre
szóval az ének a dúdolás nem
biztos hogy abbamarad
lehet hogy partra mos
valahol a víz mint Orfeusz daloló
lantját meg levágott daloló fejét
Leszbosz szigetén
valahol engem is kiemelnek
és a dal a dúdolás az ének
nem biztos hogy abbamarad valaha is
sőt az is lehet egyszer majd otthonra lel.
Mint szénbányász
úgy megyek felhozni az omlásból
a társakat arcuk csupa szén
és nem látszik a szén alatt hogy
arcuk pont mint az enyém
vájom az omladékot ások kaparok
fülelek semmi hang de tudom
hogy nincsenek egy helyen
koruk három hat tíz tizenkettő
tizenhat huszonhárom persze huszonhét
harminc és itt aki alászáll harminchét
itt aki megy valami héj
csak maradék vakarék
és fúj benne a szél
egy árnyéka csak a többinek
nem maradt benne más
csak szándéknak ez a kaparás
és tudásnak hogy nem vagyunk egy helyen
jaj nem vagyunk egy helyen
