A költészet mindig beszél a fontos dolgokról – Halmosi Sándor szerzői estjéről

Október 4-én a Helikon Estek új rendezvényén Halmosi Sándort látta vendégül a szerkesztőség a Bulgakov Kávéházban délután hat órától.

Balázs Imre József moderátoraként bemutatja a meghívott szerzőt: Halmosi Sándor 1971-ben született Szatmárnémetin, a tizenegy kötetes költő legutóbbi műve egy verses trilógia, ez kerül ma a beszélgetés reflektorfényébe.

Versesköteteknél ritkaságszámba megy a trilógia, adott a kérdés: hogyan épült fel a szerzőben a sorozat? Mi az a közös nevező, közös energia, amely sorozattá szervezi ezt a három könyvet, melyeknek egyenként, önmagukban is van létjogosultságuk? Halmosi szerint mindhárom kötet (Napszálkák, Neretva, Katharok) fő témája a közösség, az emberi kapcsolatok válsága. Kiindulópontként kiemelhető egy közmondás: Más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. Ez megragadja azt a hárítási mechanizmust, amitől megcsömörlött, ami arra késztette, hogy egy egész trilógiát szenteljen ennek a problémának. A versek azokból a szubjektív, de elemi tapasztalatokból merítenek erőt, hogy bántanak mások, de bántok én is. A munkafolyamat érdekesen alakult, az első kéziratnál még nem tudta, hogy két másik fog még következni. A másodikat, a sorozat gerincét egyetlen hét alatt írta meg, munka után, éjszakázva, „fáradtság-transzban”. Ekkor vált egyértelművé, hogy ez így még mindig nincs lezárva, jönnie kell valaminek ezek után is.

‍

Balázs Imre József szerint érzékelhető a versekben egyféle hit, hogy az említett válságokon át tud segíteni minket a költészet. A költő erre rábólint, szerinte a legtöbb ember, ha nagy bajban van, először a Bibliát, majd esetleg a versesköteteket veszi le a polcról. A költészet elárulja a nép aktuális lelki állapotát, a költészet mindig beszél a fontos dolgokról.

Az esemény címe a költő egy kétsoros verséből lett kiragadva. Halmosi szerint kényes dolog egyensúlyt tartani a kimondott és az elhallgatott szavak között, amit nem mondunk ki, az általában belülről horzsol. Mégis fontosak ezek a csendek, sebzettség nélkül nem lenne súlya, tétje az életünknek. Érdekesség, hogy ezeket a rövid verseket telefonba pötyögve írta, hiszen éjszakánként ennek az eszköznek a fényereje volt a leggyengébb. És mivel lassan ír mobilon, arra kényszerült, hogy még jobban megfontoljon minden egyes szót, ami elengedhetetlen a rövid verseknél.

Halmosi Sándor több régebbi kötetet is magával hozott, a moderátor arra kéri a szerzőt, hogy emeljen ki párat, amely valamely okból kifolyólag különleges számára. Felmerülnek a több nyelvre is lefordított kötetek, az érdekes munkakapcsolatok író és fordító között. Ami viszont jelenleg a költőnek a legszívmelengetőbb, az a Napszálkák spanyol nyelvű fordítása, amely egy magyar írókból álló sorozatot indított el a spanyolországi kiadónál.

Ahogyan az est elején és közepén, a meghívott záróakkordként is verseket olvas fel, leginkább frisseket, de régebbi szövegek szintén felbukkannak. Szó esik magányról, szépségről, szemhunyásról, megtisztulásról. A Bulgakov Caféra reflektálva egy 18 éves költeményt is megismerhet a közönség.

‍