.svg)
A megtalált fej monológja
XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 23. (733.) SZÁM – DECEMBER 10.
Kim Wall* és az összes brutálisan meggyilkolt nő emlékére
Barna vagyok,
barna és erős,
de a tenger,
ez a megfejtésre váró,
dán tenger
a nejlonzsákon keresztül
is erősebb az akaratomnál.
Most a fém és a só évezredei ülnek
kimart szempilláimon.
Először csak egyetlen hajam szála görbült meg.
Szépen kértelek, ne bánts,
önként neked adom, amit
el akarsz venni,
legyek túl rajta,
minket a peteérésemmel együtt
kicsi ünnepként várnak otthon,
de a kés recéinek
harapása sósabb volt bárminél ezen a földön.
Törvénytelenül nevettél zokogásomon.
A tengeralattjáró padlóján
ezen a világon utoljára tócsákat hagytam magam után:
harminc sebemből
három liter
nullás vérem, az összes évem,
kifolyt.
Barna vagyok.
Barna és erős, de ez az
ismeretlen, bolond
dán tenger belém tódult,
kiszedte belőlem
a történeteket és színemet vette.
Szembogaram fehér éjszaka,
hajam törik, mint a fény.
Peter Madsen,
Peter Madsen,
tőlem véres kezeiddel magadhoz nyúltál
tócsáim felett,
nincs már neked arcod,
tükröződő felületen hiába kutatod,
nincs már neked semmid:
az üszkösödő úristen
elhalt szövete lettél.
* Kim Wall (1987–2017), svéd újságírónő.
