.svg)
Május 14-én, szombat délután, a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét harmadik napján került sor kabai lóránt legújabb verskötetének bemutatójára. A semmi szín íróját Horváth Benji kérdezgette, és már a beszélgetés első pillanataiban bebizonyosodott, hogy a lehető leginformálisabb keretek közt fog zajlani a bemutató.
kabai felolvasással indított, majd megtudtuk, hogy Benjivel nagyjából másfél évig voltak lakótársak Pesten, a Hunyadi téren. A beszélgetést talán maga Proust figyelte az égből, hiszen Benji bevallotta, hogy kabait ő mindig a cseresznyés Primus dohány illatával asszociálja. kabai rendületlenül bevallotta, hogy a dohányzás a legkedvencebb foglalkozása az egész világon. Szokása volt véletlenszerű helyeken azt ordítani, HALÁL, olykor maradandó nyomot is hagyott maga után (placcra felrajzolni nagyban, hogy halál), azonban ez alábbmaradt, amikor mások (Benji saját bevallása szerint ő maga is örömmel vette át a halálozást) is rákaptak a szóra.
Amellett hogy költő, kabai lóránt a Műút folyóirat szerkesztője, a középiskolások számára megálmodott Szöveggyár-tábor mentora és szervezője, a Deákpoézis versverseny zsűrije, de képző- és performanszművészettel is foglalkozik. Benji egy több évre kiterjedő performanszról mesélt, amelyben kabai a Primus dohányzacskóból kivágott vonalkódokat ragasztotta fel a város különböző szegleteire.
Kabai EXXX és sit down tragedy verseit olvasta fel folyatásként. Az előbbiről annyit mondhatunk el, hogy tartalmát előrevetíti a nehezen félreértelmezhető cím. Az utóbbi nemrég jelent meg az ÉS-ben.
Az üresedő söröspoharak, a nosztalgiázó beszélgetés, a közös kacagások után végére ér a kötetbemutató, Benji öt villámkérdést tesz fel kabainak, aki vállaltan Bukowskis válaszokat ad, búcsúzóul pedig elmondja nekünk: „A »majdnem« tényleg majdnem mindenre jó…”
kabai lóránt, semmi szín, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2016.
