(a városban) (versek)

(a városban)

a városban amelyben lakunk

akkor a legszebb az ősz amikor

makkok és vöröses falevelek úsznak

a sétatéri tóban és simogatni lehet

az ősz szakállat

és fehérre meszelt hálószobában

a mennyezetig szaladnak a repedések

ilyenkor vöröses trikóban alszunk

régen munkaruhának használtuk

kifestettük a hálót leveleket gyűjtöttünk

most is tiszta vöröses trikóban alszunk

egy szuperhold fényében álmodunk

az éjjeliszekrényen helyeztük el a retró rádiót

a dallamok követik

a retró éjjeliszekrényen heverő

könyv fedőlapjának repedéseit

még a nagyapámé volt emlékszem amikor

már ráncos arccal

fogta a kezében

most is az emlékek olyan nyomot

hagynak mint régi szerelmes

leveleken a könnyek ez a hasonlat

is olyan mint egykori iskolafüzetekben

fellapozni hasonló leveleket olyan lenne

mint feltépni bezárt ajtókat

vagy bármi beragadt dolgot

kemény munka után jöhet a szuperhold

ilyenkor fáradt vagyok mint a faágról leolvadó

hó a verssorok is úgy hullanak ki a fejemből

mint ahogy régen a papírkosárba hulltak a

szerelmes levelek

ilyenkor emlékezetből írok

de sosem írtam naplót

most is minden egyes nap

ugyanazokat a dallamokat hallgatjuk

ismeretlen ismerősökre emlékezünk

és ismerősök ismerőseit felejtjük el

most már csak ketten maradtunk a szobában

ilyenkor már csak suttoghatunk

és csak régi dolgokat

most is románul tanulsz

ilyenkor én kínaiul

most a zene lehet dallamos is

ilyenkor szívok el szál cigarettát a gangon

ahogy te az uszodába mész

amikor visszajövünk a könyvek

idegen nyelvekkel ott fekszenek az alsó polcon

a szomorúfűz árnyéka alatt

úsznak át a kacsák a tér melletti tóban

bólintunk nekik fejünkben idegen jelekkel

(ajtó)

az ajtó most zárva

de a kulcslyukon bebújhat

valami szorongás

mire hazaérsz feketére festi

a falakat s a fehér konyha vérbe fagyva

penészmorzsa a földön

lúdbőr a kagylóban

a szemeteskosárban ízeltlábúak raja:

hosszú katonai oszlopban hordják

el csomagjainkat

a hangyák

vakarózás után jöhet a hidegzuhany is:

be a fürdőbe a tükröződő didergésbe

a penészszagú zöld szappanokat lemosni

ahová hálni jár a csont ott van

a jégbe fagyott fekete ágynemű

döglött állatok tollaival csiklandozza

a fantáziádat

a kesze-kusza ötletszerűség

holnapra izzót

gyújt a black out szobában

a nagyapa imakönyvén por

és ujjnyom a porban

alig olvasható bármi a sárga lapokon

a fekete-fehér belső szobából

vörös holdra néz a nyitott ajtó

(fekete lyukak)

a fekete lyukak itt vannak

nagyon közel

ha leszívnak egy bolhát

vagy mondjuk egy metaversnyi világot

fel lesznek falva előbb mint szürreális spagetti

később eltűnnek az evilágból

ezt mondogatom magamban

de tudom hogy a fekete lyukak

ténylegesen léteznek

újból és újból megjelennek

ideig-óráig szívják le a jövőmet

így pedig minden idők értelmezhetetlenné válnak

akár egy gyerekrajz amit szkennelve

leküldhetsz mint valami szürreális oldalt

nem értjük a fekete lyukak

miért jönnek állandóan felénk

ezt mondogatom magamban

érezzük a fekete lyukak ahogy jönnek

mint gyerekkoromban ahogy

éreztem: a villámcsapás lényege nem a pillanat

tegnap este is ahogy jöttem a buszról

találtam egy fekete lyukat

olyan volt mint egy nyitott kanálistető

amelyben eltűnhet az egész élettapasztalat

aztán találtam még egy fekete lyukat

otthon az ajtó helyén

egyet amelyikből sosem ébredhet senki

és még csak levendulaszagú

szőnyegekkel sem álmodhatunk

‍