A világra nyíló arab zene követe Kolozsváron

A 13. Jazz in the Park minifesztivál idei díszmeghívottja Ibrahim Maalouf (Bejrut, 1980) Párizsban élő libanoni jazztrombitás és zeneszerző volt, akit maronita-keresztény identitása egzotikussá, nyugat-európai kulturális beágyazottsága meg otthonossá tehet számunkra. Édesapja, Nassim is trombitás, édesanyja, Nada zongoraművész, nagybátyja, Amin Maalouf világszerte ismert író, nagyapja, Rushdi újságíró, költő, de mindenekelőtt zenetudós volt. Családi örökségnek tűnik hát az az érzékeny, árnyalatokra és jelentésgazdagságra nyitott szellemiség, amely Ibrahim zenéjét általában áthatja.

A libanoni polgárháború közepette még gyermekfejjel elhagyta szülőhazáját, és nővérével, Laylával Párizsban tanult. Tizenhét éves koráig a tudományok iránt mutatott lángoló érdeklődést, és kivált a speciális matematikák terén jeleskedett az étampes-i Geoffroy-Saint-Hilaire líceumban. De a gyermekkora óta hűséges szívszerelmétől, a trombitától soha nem vált meg. Még tizenéves volt, amikor édesapja kísérő partnereként több koncertkörúton vett részt Európában és a Közel-Kelet nagyobb városaiban, ekkoriban azonban jószerével csak a barokk trombitairodalom nagyjaitól, Tomaso Albinonitól, Henry Purcelltől és Antonio Vivalditól játszottak. Ibrahim emlékezetes teljesítménye maradt a Bach-féle Második Brandenburgi Verseny trombitaszólama, amely – a hangszer ismerői jól tudják – igazán magasiskolának számít. A múlt századvég egyik legnagyobb trombitaművésze, Maurice André azt tanácsolta neki, hagyjon fel a tudománnyal, és összpontosítson kizárólag a zenére. Ibrahim megfogadta André tanácsát, és öt évet töltött a párizsi Conservatoire-ban, később amerikai szakmai tanulmányokat is folytatott, miközben sorra nyerte a legjelentősebb trombitaversenyeket, 2001-ben Washingtonban a National Trumpet Competition és a 2002-es pilisvörösvári Nemzetközi Trombitaverseny első díját, a 2003-as párizsi Maurice André International Competition ex aequo második díját. 2010 júliusában a Victoires du Jazz (a francia jazz-zenei nagydíj) „hangszeres felfedezettje” elismerését nyerte el, 2014-ben a Best World Music Artist címet szerezte meg Franciaországban, 2017-ben César-díjat kapott eredeti szerzeményeiért. Queen of Sheba című albumát 2022-ben jelölték Grammyre, 2023-ban pedig Todo Colores című számát ugyancsak Grammy-díjra (Capacity to Love album). Zenélt Stinggel, Wynton Marsalisszal, Marcus Millerrel, Salif Keitával, Jon Batiste-tel. A 2015-ös véres párizsi merényletek után Louane énekelte és a Francia Rádió zenekara játszotta Maalouf gyász-sanzonját, amelynek szövegét nagybátyja, Amin írta. (A nagybáty-író egyébként a Francia Akadémia nagy tekintélyű tagja, számos könyve magyar fordításban is olvasható, köztük bestseller regények.)

Ibrahim Maalouf „fúziós, elektronikát is bevető arab jazz-zel tűnt fel a kétezres évek második felében – olvashatjuk a MüPa egy 2023-as ajánlójában –, (…) filmzeneszerzőként is nagy sikereket aratott, tisztelgett arab zenei gyökerei előtt (Kalthoum című 2015-ös albuma az egyiptomi énekes nagyság, Umm Kalthoum előtt hajtott fejet), és idővel a kultúrák közti párbeszéd szimbóluma lett Franciaországban, aki sorra tölti meg a legnagyobb koncerthelyszíneket. 40 Melodies című 2020-as albumán már olyan világsztárok vendégeskednek, mint Sting, a Kronos ­Quartet vagy Trilok Gurtu. (…) Trumpets of Michel-Ange című nagy projektjével zenei életének egy teljesen új fejezetét kezdi meg. A ritmikus alapokra és a pulzus elmaradhatatlan és pótolhatatlan stabilitására épülő, a tarab zene kanyarulataiban zajló odüsszeia ismét határokat mos el a folklór és a modernitás között, és egyszerre kifinomult, igényes, ám a lehető legszélesebb közönség számára élvezhető.”

Félreismerhetetlen tehát a közel-keleti/arab gyökérzet Maalouf bármely zenei megnyilvánulásában, de olykor az ibériai díszítésgazdagság, a romantikusan „epikus” vagy elmélkedő játékmód ötlik fülbe – a bőséges elektronizálás közepette is. Ami a barokk, klasszikus és romantikus hagyományokon nevelkedett európai zenepercepció mellett különlegesen érdekes, az a negyedhangok fűszere, illetve az arab tónusok (skálák) rendszere, amelyet Maalouf négyszelepes trombitája – meg persze kiváló stílusismerete és hangszertechnikája – amolyan újból és újból megrészegítő világtágasság kulcsává tesz.

Ibrahim Maalouf legújabb projektjét, a már említett Trumpets of Michel-Ange-t hozta el a kolozsvári Néprajzi Múzeum Hója-beli skanzenjébe.

‍