„amikor elfárad a nyelv, jó érzés kicsit váltani, majd visszatérni” – Író-olvasó találkozó Krusovszky Dénessel

A minket körülvevő világra valamilyen reakcióval válaszolni, a világban való létezésnek formát adni – ezekkel kapcsolatban osztotta meg gondolatait Krusovszky Dénes szombaton, május 28-án a Sepsi Bookon megrendezett író-olvasó találkozó alkalmával. A szerzővel Tamás Dénes beszélgetett. 

Tamás Dénes arra volt kíváncsi, milyen gondolatokkal érkezett Sepsiszentgyörgye a szerző. Krusovszky Dénes szerint minden író megérezte, hogy milyen, ha nincsenek találkozók az olvasóközönséggel. Nagy öröm számára részt venni az első Sepsi Bookon, hiszen a járványügyi korlátozások óta nem igazán adódott olyan esemény, amikor ezekre a beszélgetésekre élőben került volna sor. Úgy érezte a vírushelyzetben felértékelődött a kert szerepe, mentális egészségük érdekében a covid idéjén Bécsből Pestre költöztek vissza a családjával. Tamás Dénes ennek kapcsán arról érdeklődik, a „korán reagáló költök” közé sorolja-e magát a szerző, mennyire és milyen gyorsan szüremkedik be a hely és az aktuális helyzet a szerző szövegeibe? Krusovszky Dénes megjegyzi, a hely mindig hatással van alkotói világára, azt sem tartja kizártnak, hogy verseiben idővel például felbukkanjanak kertek. A 2021-es, Azóta is őzike című verseskötete épp a covid idején született. 2019-ben regényt tervezett, de a járványhelyzet felborította azt az elképzelést. A családi dinamika szempontjából azt is mondhatná, pozitív hatással volt a karanténidőszak, rengeteg időt tudott a gyerekeivel tölteni, ennek az időszaknak az eredményei a kötetben lévő gyerekversek. Megjegyzi, a kötetben vannak covid tematikájú versek, gyermeki perspektívában jelenik meg például a maszkviselés vagy éppen az iskola bezárása, de nem erre, hanem inkább a közös játékra kerül a hangsúly. Hozzáteszi, ilyen módon már a 2020-ban megjelent Áttetsző viszonyokban is érezhető a covid előszele, a kötet épp az elmaradt könyvvásárok idején jelent meg. A szerző nem tartja magát olyan alkotónak, akinek az elvonulásra van szüksége, épp ellenkezőleg, éreznie kell, hogy naponta kapcsolatban áll azzal a világgal, amiben él. Ehhez a jelenléthez hozzátartozik az is, hogy több műfajban is alkot, számára a publicisztika, a gyerekvers, a vers, a regény különböző módjai a világban való létezésre adott reakcióknak. Sőt, hozzáteszi, a műfajok közötti váltás „kifejezetten üdítő” számára, olykor menekülés is, hiszen „amikor elfárad a nyelv, jó érzés kicsit váltani, majd visszatérni”. Krusovszky Dénes költőként indult, de sosem gondolta úgy, hogy kizárólag lírával szeretne foglalkozni, 2018-ban például megjelent az Akik már nem leszünk sosem című regénye is. 

Tamás Dénes megjegyzi, úgy látja, a próza sokkal inkább szolgál társadalmi problémák feldolgozására, a vers mintha ebből kivonult volna. Krusovszky Dénes szerint is egyre nagyobb a szinkronicitás a megjelenő regények és a társadalmi problémák között, gyorsan érkeznek az irodalmi válaszok egy-egy felmerülő helyzetre nézve. Hozzáteszi, bizonyos értelemben ez a realizmustól kezdve így van, bár most a regény sokkal közvetlenebbül lép be a társadalmi problémák diskurzusába. A költészet kapcsán megjegyzi, nem érzi, hogy korstílusról beszélhetnénk, hatalmas szabadság jellemzi a kortárs lírát, ez a nyitott játéktér pedig sok kísérletezésnek is teret ad. A próza kiemelt státuszú a kortárs irodalomban, de sokkal behatároltabbnak érzi, mint a lírát. Tamás Dénes ennek kapcsán megjegyzi, hogy talán éppen emiatt a kísérletező jelleg miatt fogyatkoznak meg a lírát olvasók. Krusovszky Dénes ezt nem érzékeli problémának, megjegyzi, a líra olvasóközönsége mindig is szűkebb, de nagyon elköteleződött és kritikusan gondolkodó olvasóréteg volt, a kortárs lírának pedig nagy szüksége van erre az olvasóközönségre. 

‍