Anastasia Gavrilovici versei

Torony Pál: Romlékony fal 12 (részlet)

friss festék illata

(mirosul proaspăt de vopsea)

van valami szentség abban ahogy az Antipa előtt elsírja magát

a kínai kisfiú valami szentség és tiszteletettel tölt el amikor az anyja

rácsap a kezére rászól hogy gondolkodjon el ő is egy kicsit az Égi Megbízatáson a

Csou-dinasztián vagy legalább a Han-dinasztián a Kínai

Nagy Fal hőstettein ezen az egész történelmen ami lehetővé tette ezt

a kirándulást ebbe az átkozott városba hogy lásson ő is óriás kagylókat vele egy idős állatokat

amik ezer éve fúródtak egy bálna koponyájába amibe lyukat ütött egy dal ami

egyszerűen az őrületbe kergette

elönt a tisztelet ez iránt a nyelv iránt majd tovább megyek a teraszok felé

a szalvéták a helyükön vannak evőeszközök alatt vergődnek a szélben mint valami

apró átültetésre váró szívek körbenézek mielőtt átmegyek az úton ez jelzi hogy

megvan még

az életben maradás vágya is amikor tudod hogy van valaki aki szeret vagy legalább

rád gondol miközben maszturbál

három napja az Egyetem-téren egy férfi felvágta az ereit az artézi kútnál precízen mint egy sportoló aki minden nap

ugyanoda ugyanabban az órában jár edzeni

ez történik amikor nincs semmi ami meg tudna hatni senki aki

a kezedre csapna aki adna neked egy stresszlabdát egy jojót

a megfelelő pillanatban vagy megszánjon és

nyomjon egy ctrl+s-t

megyek tovább az Egyetem-téren a kút friss

festékillata teljesen feldob és

hirtelen megkívánom a cseresznyét

hogy vagyok

(ce mai fac)

Mariának

a sugárzások miatt a kezeiden nem nő már a szőr a vérnek természetes

rozsda és kőolaj aromája van közben otthon mint fastfoodot

faljuk fel egymást te kitanultad már

a gyenge pontokat azokat a helyeket ahol isten

rákos dudorokban felejtette a kislapátját a boldogság-mirigy

szavatossági idejét és hogy bírnád ki áprilisban

amikor a képernyőről hatalmas bojtorjánlevelet nyújt feléd két borotvált fejű kislány mosolyogsz

az agyadba döfve egy kis esernyő ami alatt már gránát sistereg mosolyogsz

a koldusnak aki néhány éve mutatta be nekünk egy lengyel tánc kaotikus mozdulatsorát

mielőtt eltűnt a pegas biciklijével

egy kamion kerekei alatt

írnék még neked az éjszakákról amikor a számba egy sífelvonó kábelei mennek be

és jönnek ki annak reményében hogy a hosszúhaj-fóbiám még

meg tud nevettetni és lefotóznád kivörösödött fejemet

és elmém fölötti bungee jumpingozásokat megmaradtak

az apró szeszélyeid amiket még elnézek neked

most végre megértettem. a hadi bevetésekre idomított delfinek

orrukkal a part felé löknek téged a szervraktárak éjjel-nappal nyitva állnak minden

ruhába bele van varrva egy ejtőernyő próbálkozhatsz bármivel ebből

nem tudsz kijönni

emeld mégis fel a függönyt lesd meg a megfelelő beteg színdarabot

ne fordítsd el a fejed emeld fel a fátylakat is nevetéstől

ráncos arcomról miattad hagytam hogy magvakkal

töltsék fel a kortexem miattad van a kényszeres csörömpölés és a pán péter szindrómás

férfi gesztusai egyszer majd a lábaim

helyére baseball ütők nőnek

végig fogom járni.

nincs miért aggódnod.

lövölde

(poligon)

szalvéta sör konfetti és két akkora citrom mint egy beelesdézett lemúr szemei

mondtam és kacagva letettem a telefont talán az endorfin

termelődés miatt felejtettem el a paprikát ami később

elszomorított minket megfelezett érzelmek megtört örömök a rejtett kapcsolat a zöldségek

és olyasvalami kémiai szerkezete között ami leginkább a foszladozó lépes

mézre hasonlít szilveszter éjjelre az a tervem hogy még egyszer utoljára berúgjak

mielőtt elkezdeném a kezelést 10 nap penicilin 6 hónap moldamin hetente és aztán

még meglátjuk mondta az orvos azzal a távolságtartással amivel mindig lenyűgöztek

a hentesek és a profi kurvák alig pár másodperc telt el amíg a szavakból

bitek lettek és a bitek véget értek mint egy hullámvasút amit egy aszteroidáról nézel

amíg kapcsolt a hívás eszembe jutott három hasonlat de nem vetted fel

talán bizonyos dolgokat jobb megtartani magunknak

úgy éreztem magam mint egy kényszerleszállást végrehajtó repülő Okefenokee mocsarában egy

vérszegény kétbalkezes labdaszedő fiú egy bogár ami a képernyődre száll film közben amiben amúgy se éli túl senki

vajon mit mondhattam volna akkor a félelem áramgeneráló hatásáról

a kislányról aki a délutáni álmát egy égő házban alussza

és vadállatok veszik körül?

a kezelés elhalasztása csak megengedné a vírusnak hogy tovább vándoroljon és hogy

befészkeljen a legfontosabb szervekbe képzelje el hogy harminc évesen kétnaponta

egyszer át kell vezetnie az összes vérét valami mechanikus veséken vagy hogy a

szívén valamiféle csipke jelenne meg egy növénytakaró ami elzárja a vér

keringését nem szeretné hogy ez történjen ugye?

begomboltam lassan az ingem lenyűgözötten és kíváncsi ámulattal képzeltem el

a gazdagon virágzó növénytakaró lehetőségét éppen ott a bal mellem alatt ahová

ki lesz írva ISTEN HOZTA A „NYASZTYENKA SZÍVE” NEMZETI PARKBA

kérjük őrizzék meg a tisztaságot!

szilveszter éjjelén egy piromán tűzoltó volt bennem aki azt kívánta hogy árasszon el

mindent az alkohol mielőtt eldobja a petárdát kinyílt az összes

pezsgő amikor hozzám értél még ha véletlenül is össze

akartam válogatni egy képsort amit végigpörgethetek amikor azt mondják

most gondolj valami szépre majd a tű és a kéz ahogy óvatosan

rácsap a fenekemre erre a lövöldére ahová csak

vakok és kezdő mesterlövészek járnak lőni.

ANDRÉ FERENC fordításai

Anastasia Gavrilovici 1995-ben született, a Bukaresti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. A Poesis International világirodalmi költészeti folyóirat szerkesztőségi tagja, angol, francia és spanyol nyelvből fordít. Első kötete industria liniștirii adulților (a felnőttnyugtatás ipara) címmel jelent meg, amelyért elnyerte a Mihai Eminescu-díjat 2019-ben.

‍