No items found.

Antal Norbert versei

XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 21. (827.) SZÁM – NOVEMBER 10.

Nagy Albert: Reggeli készülődés

inhalátor

az inhalátor ízét érzem.

nem használtam legalább tizenöt éve,

de pontosan emlékszem

édeskés-szabadító ízére.

amiután meghalunk,

a tudatunk ép annyira,

hogy felfogja, hogy meghalunk —

ilyen lehet az íze a halálnak is:

levegő, amelyik beszorult egy skatulyába.

ilyen íze van az emlékednek;

ilyen világoskék, szinte türkiz,

amelyik megmarad akkor is,

ha már kinőtted az asztmádat.

türkiz

gyengének érzem magam.

a reszkető húsomban

ropogó erekben fekete vér folyik:

mint te; vagy nem is tudom már.

talán zöld voltál, akár a tavasz,

vagy égkék Kolozsvár felett,

tudod, az a türkiz, mint a pizsamám.

a kávézó folyton zakatol:

elfelejtettelek — akkor más volt,

ősz, kicsit feketébb, mint az aszfalt vize —,

most a meztelen lábad alatt fű nyílik

és virág, az a kék, türkiz, amelyik olyan,

mint a jégvirág a fehér télből az ablakomról.

az éjjelek is másak — narancssárgák,

mint a szomszéd ház cserepei,

amit a napsugarad, amit kizártam,

festett át. vagy akár a homok,

okker, ha már ebből az időzónából

kiűztem a napot.

új vagy, és ó, mint az óra

az öreg antikváriusnál — finom ezüst,

melynek ketyegése olyan, mint a lépted.

hagyd meg nekem a szphingiai kérdését;

legyél már ezután közönséges ember,

voltál Oidipusz eleget;

majd leszek én Théba,

melyben a beköszöntő tavasz más lesz.

hagyd, hogy a völgyben,

a sziklasírok bejáratánál

éjjel csillagcsokrok nőjenek.

áttetsző

(epilógus)

megszűnt a dialógusunk:

maradtam újból a monológommal.

vagy az is lehet, hogy mindvégig

két monológunk volt, és nem

egymáshoz, hanem a múltunkhoz

intéztük; vagy a jövőnkhöz,

melyből ezáltal kiszorítottuk egymást.

nem vagyok már én sem fekete,

sem fehér, és a türkiz beszürkült.

te is színtelen lettél, áttetsző,

átnézek rajtad, nem maradt belőled semmi,

csak olvadó jég, belőlem pedig

cigarettafüstben elmosódó alak.

talán mégis létezhetünk egymás nélkül;

az Antarktisz már felolvadt,

helyette ott maradtak a hideg sziklasírok.

nosztalgikus melankólia vagy;

ezért hát

viszlát.

a színpadunk üres,

jön majd más komikus,

aki rólad mesél, de én maradok továbbra is

kép a pénztárcádban, vers, tétova sor.

és talán egyszer kiveszel majd.

Antal Norbert 2002-ben született Zilahon. Tanulmányait 2021-ben végezte a Kolozsvári Református Kollégiumban. A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel meghirdetett pályázatának különdíjasa.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb