Anyós ex machina

Rojik Tamás: A csillagos égig. Napkút Kiadó, Budapest, 2017.

Rojik Tamás A csillagos égig című regényének főhőse Gábor, a modern társadalom egzisztenciális és önállósági krízisekkel küszködő emberének csetlő-botló avatarja, aki gyermekkora óta Bazsi bácsival, nagybátyjával él. Kenyerüket Bazsi bácsi vállalkozásából, azaz megunt bútorok és könyvek elhordásából, majd értékesítéséből keresik, fölöttük és omladozó karrierjük fölött pedig örökmorgó őrangyaluk, Mónika vigyáz, aki elindítja Gábort a kényszerízű felnőttkor rögös útján.
Látszólag Gábor nem több egy megkeseredett, nagyra nőtt gyermeknél (sovány írói ambíciókkal és még azoknál is soványabb élhetnékkel), azonban kínos párkapcsolódási próbálkozásai, munkahelyváltásai és kudarcba kókadt bordélykalandjai után végre megismeri Dórát, dekadens tündérmeséjének internethálóból szőtt jótündérét.
Dóra életútja is sajátos misztikummal operál, a megannyi megpróbáltatást átélt zongoristalány közeledésétől megerősödik Gábor önmagába és művészetébe vetett hite, így az elkövetkező események pofonjait sorra megbékéléssel és váratlan talpraesettséggel fogadja. A két bolyongó főszereplő egymásra találásával a narratíva pontosan azt az ívet követi, amelyet minden boldogan-éltek-amíg kaliberű mesére vágyó olvasó maga elé képzel: Dóra és Gábor románca az előzetes letargia és közöny hamvaiból születik ujjá, sorsszerűségét mi sem bizonyítja jobban annál, hogy művészetük keresztezésévelsikeresebbek, mint valaha. Saját fellépéseket szer(v)eznek, vállalkozásuk és gyermekkori álmaik idővel célba találnak, az elvarratlan szálakat és esetleges cselekménylyukakat pedig az anyós ex machina mindent megoldó adománya orvosolja.
Egyszerű kisregény ez az emberi kapcsolatok fontosságáról és bonyolult – vagy épp bonyolulttá horgolt – mechanikájáról. Ha egyszer azonban a kései embergyermek rátalál arra, aki mellett természetes reflexszé válik az önmegvalósítás, akkor – kitalálták – határ a csillagos ég.