Az én huszadik századom

Mint ahogy egy öreg fa kusza gyökerei finoman, alig észrevehetően gabalyodnak egymásba, úgy fonódik össze négy sors Enyedi Ildikó Velencében többszörösen díjazott új filmjében: három emberi és egy növényi.

A Csendes barát a mában indít egy hongkongi agykutatóval (Tony Leung), aki épp a covid előestéjén kap állást egy németországi egyetemen. Amikor már elkezdenénk menni az ő történetszálával, éleset vág a film, több mint egy évszázaddal korábbra ugrik. Itt az első német egyetemi hallgató, Grete (Luna Wedler) kálváriáját követhetjük, amint csupa morcos öregember előtt megpróbál felvételizni a patinás botanikai intézménybe. Már szinte háromnegyed óra eltelt a komótosan csordogáló filmből, amikor behozza utolsó, harmadik történetét, ami valahol a hetvenes évek legelején játszódik, és szintén egy egyetemi hallgató (Enzo Brumm) sztorija, aki félszeg udvarlási kísérletei mellett feladatul kapja, hogy vigyázzon egy különleges muskátlira. Ez a három történetszál váltakozik a film 145 perce alatt, és nemcsak az a közös bennük, hogy a főszereplőik életei, habitusai és tevékenységei hogyan rímelnek egymásra, hanem az is, hogy mindezt egy ősöreg fa, egy ginkgo biloba árnyékában teszik, ami így a film negyedik főszereplője lesz, ezáltal többé válik, mint idősíkokat összekötő kapocs: egy autonóm szemszöggé, sőt, filmünk szervezőelvévé.

A három idősík stilárisan is markánsan elkülönül egymástól, mindegyiket a hozzá illő nyersanyagra forgatta Pálos Gergely operatőr: a ma digitális, rideg képei a magányt domborítják ki még jobban, míg a múlt század elejének kontrasztos, patinás fekete-fehér 35 mm-es beállításai a szereplő és környezete közötti diszkrepanciát erősítik, a kitörés nehézségére és elkerülhetetlenségére készítenek fel. A legkellemesebb a hetvenes évekhez passzoló super16-os celluloid szemcsés, meleg világa – mintha Enyedi is itt érezné magát a legjobban, egy szabad és szabados korszak ez. Nem mintha a fának nem lenne mindegy: ő mindvégig ott van a háttérben, sztoikusan figyel – és most már a filmnek köszönhetően azt is sejthetjük, hogy talán gondol valamit ezekről az emberekről. Amennyi minden elválasztja a három emberi főszereplőt, annyi minden össze is köti őket: mindnyájan magányosak, kívülállók, kilógnak abból a társadalomból, amelyikbe kerültek. Grete első női egyetemi hallgatóként cipeli pionírsága terhét, de nem áll neki panaszkodni, hanem inkább pluszmunkát keres, így kerül egy fotóshoz inasnak, ahol fejlesztheti megfigyelőképességét, egyszersmind a növényeket a női testtel egyenlő rangra emeli, mint fotografálható témát. Mert hát végül is mivel szebb egy női váll egy zellernél?

Ez a finom erotika és szégyellős csábítás végigkíséri a többi történetszálat is: a hetvenes évek Hannese olyan, mint egy mimóza, aki férfi létére alig tud mit kezdeni a női udvarlással, így inkább segít növényeket „lehallgatni” egy hazugságvizsgálóra hasonlító gép segítségével. Faluról érkező fiú, ahol a növényeknek más szerepe van, nem a szépségükért, hanem a hasznukért „tartják” őket, ezért is különleges, hogy mégis képes közvetett, de mérhető kapcsolatot létesíteni a rábízott muskátlival. A legmesszebbre Tony jut, aki a kietlen koronavírus-járvány közepén jobb híján kezd el a fával foglalkozni, és legnagyobb megrökönyödésére kiderül, hogy a biloba azon kevés fafajta közé tartozik, amelynek neme van, és önmagában nem is tud szaporodni, hanem szükség van mindkét genderjére. Így aztán Tony, aki a film elején még kisbabák agyát monitorozta, a film végére már nem magának, hanem egy sok éve magányosan álló nőstény fának keres párt. Frappáns történet lehetett volna az is, ha a nagyenyedi fűzfák vagy ­valamilyen ősnövény köré szövi a sztoriját, de nem véletlen, hogy egy egyetemen zajlik a cselekmény nagy része. A tudományos érdeklődés motorja mindig a csoda leleplezése, a személyes érdeklődés, a hétköznapokon túlmutató dolgok megfogalmazása – mint ahogy a filmkészítésé is.

Az erotika elsősorban kommunikációt jelent, és pont a többi emberrel való kommunikáció a legnagyobb problémája mindegyik szereplőnek. Nemcsak vendégszövegeket (Goethe, aki nemcsak költő, hanem botanikus is volt) hívnak segítségül, hanem végül gépeket is, és a tudományt, a haladást végül a legősibb, legnyilvánvalóbb fajok tanulmányozására fogják be. Hiszen ki vesz tudomást egy fáról? Ott vannak körülöttünk, épp ezért könnyű őket az erdőtől nem észrevenni. Pedig már a film címe is jelzi: barátságosak ők. Ezzel egy olyan természetfelfogást hirdet a Csendes barát, ami az anyait, az életadót, az óvót emeli ki a természetből – a leigázandóval, az ellenségessel szemben, ami mindig az ember életére tör az elemek vagy az állatok által. Enyedi filmje kilapítja az időt, a huszadik századot egy fa szemével láttatja, ahol istenigazából alig van különbség a háromfajta tudósember és korszak között, az emberi magány állandóságán keresztül kapcsolódnak. Ehhez képest viszonylag ritkán él filmnyelvileg meghökkentő dolgokkal, néhány animációt leszámítva még a filmvégi katarzis is meg van magyarázva a szüzsében – ahol a ráció és tudomány megtorpannak, ott eljöhet a tudatmódosító szerek ideje, amit szintén a növényeknek köszönhetünk.

A legtöbbször német vagy angol nyelven beszélő, a marburgi egyetem botanikus kertjében forgatott film egyik különlegessége, hogy mindegyik karakterét valós történelmi személyek ihlették – de ezt nem mindig köti az orrunkra, inkább sejtet és hagyja, hogy a néző kösse össze a pontokat. Enyedi a rá jellemző érzékenységgel és jóleső, ráérős tempóban fogalmazza meg nemcsak növényekre, hanem minden élőlényre vonatkozó empatikus állításait, szerencsére sohasem megy át zöld korteshadjáratba vagy szájbarágósba. Nem is mehetne, hiszen a Csendes barát tényleg olyan film, amely csak a nézőjében állhat össze kerek egésszé, egészen sokat bíz ránk. Lesz, akinek sci-fi a növényekkel való kommunikáció, és lesz, akinek a mindennapi valóság része.

Csendes barát (Silent Friend / Stille Freundin), színes/fekete-fehér magyar–német–francia játékfilm, 147 perc, 2025. Rendező: Enyedi Ildikó. Forgatókönyvíró: Enyedi Ildikó, Tina Kaiser. Operatőr: Pálos Gergely. Vágó: Szalai Károly. Szereplők: Tony Leung Chiu-wai, Luna Wedler, Enzo Brumm, Léa Seydoux, Marlene Burow, Sylvester Groth.

‍