Nemes András Csaba: Titok
No items found.

Babák (versek)

XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 11. (913.) SZÁM – JÚNIUS 10.
Nemes András Csaba: Titok

Babák

 

Hosszú évtizedek óta szenvedélyesen gyűjti a babákat.

Soha nem volt szerelmes, soha nem érintette férfi,

soha nem kellett magáról gondoskodnia.

Húga a gyámja: főz, mos, takarít, hivatalos ügyeket intéz.

Ő csak és kizárólagosan a babáival foglalkozik.

Naponta gyönyörködik bennük, megváltoztatja az ülési

sorrendet, nedves ronggyal letörölgeti beporosodott arcukat.

Két kedvenc babáját a szomszéd által kiszuperált babakocsiba ülteti,

és hosszú sétára indul velük. Van, aki kineveti, van, aki szánalommal

vagy éppen megrökönyödve bámulja, de őt ez nem izgatja.

Jókedvűen mendegél, és közben mosolyog, nagy nefelejcskék szemei

ragyognak a boldogságtól, habfehér haj keretezi kislányos arcát.

 

Halványsárga hálóingben kuporog kórházi ágya szélén,

tekintetében bánat pislákol. Nem a betegsége

miatt bánkódik, az jobbára a húga dolga.

A babái hiányoznak neki, főleg a két kedvenc.

Másnap megérkeznek tetőtől talpig ünneplőben.

 

Végakarata szerint kedvenc babáival együtt temették el.

Soha nem voltam még ilyen magasztos, felemelő végbúcsún:

három különleges mosoly derengett át az elmúláson,

pedig a halál sűrű szövésű, mint a hajdani sötétítő függönyök,

mondják a csalhatatlanok. Én már nem hiszek nekik.

 

 

Rejtély

 

Észrevétlenül lépett a szobába, halkan köszönt,

majd az ágyra ült, a fürdőből kiszólt egy hang:

te vagy, fiam, mindjárt jövök, ennél-e valamit,

a konyhában van borsófőzelék, fasírtot is sütöttem,

de eheted tükörtojással, ha úgy szeretnéd.

Nem, anya, nem vagyok éhes, csak beugrottam,

lássam, hogy mit csinálsz, van-e valamire szükséged,

gyorsan mondjad, mert sietek, még nagyon sok

az intéznivalóm, ez az átkozott rohanás ne lenne.

Nincs semmire szükségem, hát csak nyugodtan siess.

 

Észrevétlenül lépett a szobába, halkan köszönt,

az ágyra ült, a fürdőből kiszólt egy hang:

te vagy, fiam, mindjárt jövök, majd egy másik hang:

te vagy, anya, mindjárt jövök. Összezavarodott,

összegubancolódott, észrevétlenül lépett ki a szobából,

ki a konyhába, ki az udvarra, ki a kapun, ki a világba,

ki önmagából. Ki kit látogatott meg?

Ki volt a látogató? Ki volt a látogatott?

Ki volt a sértett? Ki volt a vádlott?

 

 

Sérelmek

 

Akkor és ott azt gondoltad

azt mondtad azt tetted

hogy néztél rám azon a

réges-régi délutánon

azon a réges-régi estén

azon a réges-régi reggelen

azon a réges-régi hétköznapon

azon a réges-régi ünnepen

mert te mindig mert te nekem

akkor és ott mert te velem

ott és akkor mert te rólam

akkor és ott mert te nélkülem

ott és akkor mert csakis te

újra csak te éjszaka álmatlanul

forgolódom nappal munkavégzés

közben is ott motollál bennem

mert akkor és ott emlékszel persze

hogy nem mert nem akarsz emlékezni

gyűlnek az akkorok és az ottok

konokul hallgatok befelé fordulok

a fal felé hová lett a fal

 

 

Voltaképpen

 

Voltaképpen egyedül vagy

pedig szeretnél kapcsolódni

másokhoz valakihez

nem tudni miért nincs

elegendő kapcsolódási felület

folytonos kísérlet van és

folytonos kudarcba fulladás

 

Voltaképpen kétely bűntudat

meg félelem tölti ki nagyrészt

az életed a többi tökélyig

fejlesztett alakoskodás

jöhet tapsvihar csak meg ne fázz

mi van a kulisszák mögött

gyöngeség-fitogtatás

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb