.svg)
Horváth Levente: Kő, patak, beton 3.
Ködfa
A tél torkában öltött formát.
A dajka idő szitálta ágait.
Mint a tekintetet meglelő délibáb,
kihamvadt.
Megérkezés
Remegő véknyú csillagok.
Tükör áll tükörrel szemben.
Szétválaszthatatlanul.
Feloldozás
Tudok a halálról. Már
nyugodtan utat engedhetek a
tudattalannak.
Csillagpólyából kikelve
Egy felhő suhanása megtöri a víztükört.
Szúnyoglárvák üres bábjait festő moszatok.
Összezavart igeidők hólyagjai a napok nyelvén.
A szív szőlőgerezdjébe harap egy vak kutya.
Metamorfózis
Kiderült, hogy a saját magam nevelte paradicsompalánta
valójában bogláros szellőrózsa.
Elképesztett ez az átalakulás. Le voltam taglózva.
És akkor mi lesz a terméssel?
Így is túl sok volt már a szenvedésből, elfelejtelek,
mondta valaki, és kiszaladt a szobából.
Megálltam az utcán
Virágba borultam, az ég egyáltalán sehol.
Kerestem egy fát magamnak, belebújtam.
Ki kit tart fogva ezentúl?
Szemétdomb
Az ibolyának jó a szemétdomb?
Verseimnek s nekem ne volna jó?
Tegnap láttam, ahogy nyúlugrásból és
őzporoszkálásból palotát szőtt a pók.
Meggysom
Szurkos cukor. A decemberi nap szembogara.
Rájárok a madarak jussára, lelkiismeretem furdal.
Széttépett gerlék tolla a diófa alatt. Kopasz álom a tél.
Míg kacskafarkú szenderünk
Épp pihen a tornácablaknál, reszket robusztus potrohán a szárny,
csápja lebillen, a hideg üveget nem szereti. Mit lehet tenni?
Tél van, karácsony másodnapja, nem süt a nap.
Legalább két méter a tornác ajtajáig az út.
Ó, hát tudom, milyen bugyuták ezek a rovarok,
de mégis azt mondom neki: kicsike, most mit csináljak veled?
Kinyitom a tornácajtót, vissza a felbürrögőhöz,
kezemet mellé teszem, kisujjamra száll, megáll.
Nem mondom, átfut az agyamon, hogy netán megharap.
Nem mondom, igazán hülye vagyok.
El nem mozdul az ujjamról, de amikor
a nyitott ajtóhoz érünk, azonnal kirepül.
Tegnap egy fakó pöttyű katicát röptettem.
Ma szívünk szendere szállt ki a fagyba.
Decemberi éj
Míg a harmat ingacseppje fűre száll,
egy másik élet boltívén át ragyog a nap.
Egy szárnycsapás. Holdat rügyezik a szilvafánk.
És kifut fejünk alól a föld.
Születtem februárban
Minden februári lény haszontalan.
Tegnap istentelenül fújt a szél. Segítettem
a viráglégynek hóvirágról hóvirágra mászni.
Ma egy rozsdafarkú röpült be a zárt tornácra,
a reménytelen babércserjére szállt.
A meggyfáról azt kiáltotta vissza:
szabadok vagytok.
Éjjeli séta
Nyakamba macskakölyök csimpaszkodik,
jobb zsebemben kisruca,
kinyújtott bal kezemben két pillangó.
Így lépdelek le ezer lépcsőn.
Meddig föld még a föld?
Az idő vége
Földdel telt fél dióhéj.
A dióhéjból is föld lesz.
A föld belénk költözik.
Vonat áll a zöldülő vetésben.
