.svg)
Vigyázni kell, nehogy elbízza magát. Dicséred nyakra-főre, adod alája a lovat. El fogja bízni magát, és aztán nézheted. Ott lesz neked, elbízottan. Azzal a nagy arcával. Azzal a nagy önbizalmával. Azt fogja hinni, hogy ő. Pedig dehogy. Ő? Miért, ki ő, most komolyan? Jó, egy kicsit ő is. De egyébként a szerencse. A körülmények. Nehogy már. Nem kell mindjárt hasra esni tőle. Ilyent már más is elért. Más is megcsinálta. Még jobban is. S az sem jelentett semmit. Mert az ember egy perc alatt elhiszi! Hogy ő. Olyan az ember. Jól megy neki, sikerül neki, s rögtön elkezd örülni. De aki ma örül, holnap sírni fog, ezt mindenki tudja.
Úgyhogy ne vigyorogjál nagy büszkén a feltartott orroddal, a nagy melleddel.
Örülsz, bízod el magad, mondod magadnak, hogy jó vagy, s aztán jön a nagy zokogás. Ott fogsz fulladozni a könnyeidben, a gombóccal a torkodban, amikor nem sikerül. Mert egyszer csak nem fog sikerülni, ez egészen biztos.
Te, legalább te ne mondjad magadról, hogy jó vagy, nagyon hülyén jön ki. Még a végén elhiszed. El fogod hinni magad, s akkor aztán nézheted magad. Elszalad veled a ló. Fel fogsz bátorodni, s el fogsz szemtelenedni. Azt fogod hinni, hogy tiéd a világ! Pedig a világ soha nem a tiéd, mi vagy te a világban? Senki. Olyan vagy, mint mások. Vagy még olyan se. Egy vagy a többiek között.
S másokra nem gondolsz? Hogy milyen ezt másoknak hallgatni? Hogy mit fognak szólni, miközben ott vannak a bajaikkal? Neked jó, miközben nekik rossz?!
Nézik azt a vigyori, önhitt képedet, s közben mit gondolnak?
Hát semmi jót nem gondolnak. Várják, hogy ismét rossz legyen neked, hogy akkor majd ők is vigyorogjanak. Nehogy azt hidd, hogy veled örvendeznek. Nehogy már, mit képzelsz magadról? Jól főzöl, persze. Jól keresel. Jó a kocsid. Ügyes a gyermeked. Jól halad. Jól haladsz. Megkaptad. Megnyerted. Meglépted. Megcsináltad. Megszenvedted, de sikerült. S akkor mi van? Most ez van, de mi lesz? Az hiszed, megint így lesz? Ha ma hopp, holnap kopp!
Mész neki nagy bolondul a jövőnek, pedig a jövő is milyen? Van olyan, hogy jó jövő, most komolyan? Mire beleérsz a jövőbe, mindig rossz lesz.
Nézel vissza a jövődre, ami akkor már múlt, s gondolkozol, hogy hogy a fenében tudtál élni benne.
Ott éltél a jövődben, amiről azt gondoltad, hogy hej, de jó lesz, s a lófaszt lett jó. Köd volt a jövődben és hideg. Károgtak a varjak, húztad össze magadon a télikabátot. Ténferegtél nagy kialvatlanul. Állandóan aludni akartál a jövődben. Na.
Mert mit csinál az ember a jövőjében? Mit? Számolja a napokat fizetésig. A következő bankkölcsönig. A következő havibajig. Októbertől júniusig várja, hogy süssön ki a nap. S közben nagy álmosan megy be az iskolába vagy dolgozni. S gondolkozik, hogy milyen lenne, ha nem ilyen lenne. Gondolkozik, hogy szakítson-e, váljon-e el. Gondolkozik, hogy emigráljon-e. Gondolkozik, hogy milyen, lesz, amikor azt csinálhat, amit akar.
Várja, hogy teljen az idő.
Ezt csinálja az ember a jövőjében a legtöbbet, hogy várja, hogy teljen az idő. Az hiszi, ha egy kicsit telik az idő, akkor eltelik a rossz. S el is telik. Csak jön a következő rossz.
Jön következő tél, a következő fűtésszámla. Jön a következő levél az adóhatóságtól. Jön a következő nagybevásárlás, s akkor ismét ott kell hagyni ötszáz lejt. S mellé jön a következő nagy kiadás, mindig jön. S valami egyéb is jön, amire nem is számítasz. Betegségek. Hóviharok. Aszály. S jönnek a következő választások, na akkor mi lesz?
Most lett, ami lett, de hogy akkor mi lesz?!
Úgyhogy nagyon nem kell örvendezni, főleg nem nagyhangon. Mert jön a következő kopp, s akkor nézhetünk szét. S gondolkodhatunk, hogy mi legyen. Mert ami lesz, az csak olyan lesz, amilyen lesz. S azzal is meg kell elégedni.
Szóval jobb félni, mint megijedni, ezt mindenki tudja. Nem félni egyáltalán nem természetes. Mert akkor már elbíztad magad. S ha elbíztad magad, meg fogsz ijedni. S akármilyen bátor legyél, amikor már meg vagy ijedve, akkor nagy a baj.
Inkább legyen sok kicsi baj, mint egy nagy baj, igaz-e?
Mert a nagy bajból nagyon nehéz kikászálódni, igaz-e? Ha nagy a baj, valaminek mindig vége lesz, s valamibe mindig bele kell törődni. Ha nagy a baj, utána más lesz minden. A sok kicsi bajtól még lehet élni. De ha jön a nagy baj, ki tudja, mi lesz.
