Elszakad

Augustin Vlad Lucici: cím nélkül
Még zúgott a füle, a goa mély, ütemes dübörgése még kísérte, ahogy a sötétben a sátor felé bukdácsoltak. Nem pont így képzelte el, azt gondolta, izgatottabb lesz, vagy legalább bizsereg, de semmi. Pedig direkt sokat sem ivott, hogy ne tompuljon egyetlen érzékszerve sem. Minden percét érezni akarta, jól az agyába vésni, sőt, az egész testében akart emlékezni rá. De csak a zene mintájára tudott gondolkodni, ami még ott maradt vele. És igazából visszament volna, és hagyta volna a francba az egész tervét, meg mindent, de a fiú csak húzta, vonta magával. Nem volt nagyon részeg ő sem, de másra gondolni már biztos nem tudott. Lenézett, és látta, ahogy duzzad a srác farka a nadrágjában. Biztos rám gondol, gondolta, nem is rám, a testemre, a mellemre, a pinámra, és nem érdekel, pedig azt gondoltam, fog, hogy én is már tocsogni fogok odalent, de csak a zene.
Azért jó lesz túl lenni rajta. Mindjárt tizenhét, és lassan ciki lesz. Mindenki erről beszél, mindenki túlvan rajta, aki meg nem, az gáz, és kiröhögik a háta mögött, és néha a szemébe is. Fapáca, így a fiúk nevezik őket, pedig nekik is csak a szájuk jár, és biztos kevesebb lánnyal voltak, mint amit beállítanak. De jó lesz túllenni rajta, megszabadulni a tehertől, a bélyegtől.
Bár igazából sosem érezte tehernek, csak Zsú, a barátnője mondta mindig, hogy azért legkésőbb tizenhat évesen meg kell legyen, utána már gáz. Ilyenkor csak bólogatott, bele sem gondolva a szavak jelentéseibe, de olyan sokszor mondta, és olyan sokszor számolt be kalandjairól, hogy nem is teljesen tudatosan, de erre készült, hogy akkor most ő is túllesz rajta, de nem mondta ki, még magának sem, csak szépen lassan készült, és csak most, már a kemping bejáratánál gondolt bele, hogy már reggeltől erre készül, anélkül, hogy tudta volna, és most jött rá, hogy miért figyelt jobban oda depiláláskor, hogy minél simább legyen, és hogy miért került fél órájába a fehérnemű-választás, és biztos a tudatalattijának köszönhető, hogy végül melltartót sem vett, bár így a pasira nézve, ahogy húz előre, ahogy nem hall és nem lát, és ahogy dudorodik az álló farka a nadrágjában, biztos nem érdekelné, hogy milyen melltartót vagy bugyit viselek.
A zene már nem visszhangozott a fülében. Nem sieti vajon el, gondolta, végül is még csak a fesztivál első napja, bár, jobban belegondolva, tök mindegy, hogy hányadik napon, legalább még otthoni szaguk van a pasiknak, és egyre inkább elbizonytalanodott, ahogy lépkedtek a sátrak között és ahogy nézte, hogy imitt-amott még szállingózik egy-két pár, és libabőrös lett a hajnali hideg szellőtől, és a sátor sem lesz meleg, de azért már bebújna a takaró alá, és biztos közben is ki fog majd melegedni, itt vagyunk, szakította félbe gondolatait hirtelen a pasi, erre, mondta, és hirtelen fel sem fogta, hogy hova is érkeztek meg, míg a pasi egy közepes méretű sátor zipzárjával küszködött, kinyitotta és a telefonjával világított be, ruhák és takarók voltak össze-vissza széthányva a sátorban, a három különböző hálózsák és táska egy nagy masszává olvadt össze. Hát itt, gondolta a lány, és nézte, ahogy a srác rendezgeti a ruhákat, kapkod, egy kis piát, kérdezte, és feléje nyújtott egy fél üveg vodkát, hát, így, tisztán nem annyira, mondta, és összefonta a remegő karjait. A srác visszavette az üveget és jól meghúzta, gyere, mondta utána, és a lány felé nyújtotta a kezét, majd behúzta a sátorba, hirtelen, hogy a lány ráesett.
A srác falta a lányt, és a pólóját rángatta. Csak most fogta fel igazán, hogy mit is készül csinálni, és miután megcsapta mellét a hideg levegő, jutott eszébe, hogy nincs rajta melltartó. Túl gyorsan tárta fel magát. A fiú a mellét nézte, megigéződött a látványtól, a bőrétől, majd bekapta az egyik bimbóját, és visszahúzta magára. Jól csókol, gondolta, biztos tapasztalt, és valahol elirigyelte az előző partnereit. Neked az első, kérdezte hirtelen, mire óvatosan bólogatott, jól van, mondta, majd vigyázok, és mire kimondta, érezte, hogy mindkét kezével a bugyiján belül a fenekét markolássza, és nem tudott a szájára figyelni, kihagyott a csókból is, és csak azt figyelte, ahogy a pasi keze az ánusza fölött siklik el, ami elég izgatólag hatott, és már mindjárt ott a keze a puncimnál, gondolta, és megint belegondolt, hogy akkor mit is csinál, és nem volt már benne biztos, hogy ezt kéne, de érezte, ahogy vér tolul az ajkaiba, és hogy a srác keze már mindjárt ott van, és akkor eszébe jutott, hogy nem tudja a nevét, még a nevét sem, és basszus, elfelejtettek bemutatkozni, olyan fura volt az egész, csak a zenéről beszéltek, meg táncoltak, és nyaltak, aztán már itt, és a keze nem mozdult, az ánuszánál tovább nem ment, nem engedte a nadrág és a bugyi, amire a srác is rájött, és gyorsan kikapta a kezét, és mielőtt a nadrágjához nyúlt volna, gyorsan lekapta a pólóját, majd megengedte a sliccét, már túlságosan feszítette, és a lány nadrággombjához nyúlt.
Inkább ne, mondta a lány, és a kezére tette megálljként a sajátját, meggondoltam magam, ne haragudj, mondta, és lenézett, hogy visszagombolja a nadrágját, és látta, hogy a pasi farkán ül, és gyorsan levetette magát, nyomlak, kérdezte zavarában, és a pólóját kereste. Héj, felült hozzá a srác, a hátát kezdte simogatni, lelassítok, mondta, nyugi, de megkapta a pólóját és gyorsan magára kapta, ne haragudj, és a sátor zipzárját kereste. Nem gond, nyugi, holnap egy kávé? Mi a teljes neved, kérdezte, rádkeresek face-en, és ekkor megint eszébe jutott, hogy tényleg nem mondták meg egymásnak a nevüket.
Örült igazából, hogy végtére is nem mondta meg, csak futott, ki a kempingből, majd sétálva ment vissza a buliba, megint a zene jutott eszébe, a trance és a fények, meg a dübörgés, meg a neve, amit nem mondott el, és ahogy mondta magában, hogy Mirovics Krisztina, meglepődött a neve pattogásán és hangzásán. Eddig még sosem ízlelte a saját nevét. És valahogy dac kerekedett el rajta, hogy úgy meg akarták baszni, hogy még a nevét sem kérdezték, és valami undort kezdett érezni, és eszébe jutott, hogy mindig felvette az óvodáskori szerelmének a nevét játékból, ettől pedig kirázta a hideg, a nevét nem fogja lecserélni, ezekért aztán biztos nem, gondolta, és meglepődött, hogy csupán ez a gondolat jár a fejében.
Krisz!, na, megvolt, futott utána egy barátnője hátulról, és pajkosan kuncogott, ja, ő, persze, s milyen volt, akkor kell ünnepeljünk, nem most, majd holnap, végre nagylány vagy, mondta, és kacsintott, gyere velünk, ott vagyunk fent a tűznél, és a kis dombra mutatott, ahol vagy négyen lehettek, eléggé lestrapált állapotban, most nem, inkább alszom, mondta Krisztina, önmagán is meglepődve, mert bulizni indult, mire egy szoros ölelést kapott, jaaj, úgy örülök, majd holnap mesélsz, lehet, ma nekem is leesik még valami, mondta, és kacagva visszaindult a tűzhöz. Walk of shame, jutott eszébe, hogy ez majdnem az, persze a fiúknak inkább lenne walk of fame vagy walk of glory, undorodott el magában ismét, persze, ha nem lenne az az íratlan szabály, hogy mindig a sráchoz kell menni, az ő lakására, sátrára, parki padjára, amiről jól kioktatta már hónapokkal ezelőtt Zsú, aki az imént ölelgette meg. Ő már sok fiúval volt, tavaly ilyenkor kezdte az ipart, mindig ezt a szót használta, hogy ő már a tavalyi fesztivál óta benne van az iparban, amiről sokáig nem tudta, miként vélekedjen, mindig elmondta, ha leesett neki is valami az előző napi buliban, és soha nem számszerűsítette, de már húsz fölött biztos volt a partnerei száma, nem gyenge, egy év alatt, gondolta Krisztina, ő biztos nem fogja soha így csinálni, ha egyáltalán akarja még, ismeretlenekkel, és most már egész abszurddá vált a gondolat, amiben egy félórája még javában benne volt, és nem értette, hogy miért hazudott Zsúnak, hogy miért mondta, hogy megvolt, csak úgy jött, és kicsúszott a száján, teljesen természetesen, pedig Zsú pletykás, és holnapra mindenki fogja tudni, hogy mit csinált az éjjel, és hirtelen az lett a legnagyobb félelme, hogy eljár róla, hogy kurva, ami olyan könnyen ráragad valakire, pedig tudta azelőtt is, hogy benne van, ha megcsinálja, de hogy ok nélkül, az valahogy még zavaróbb lett. Ez mondjuk Zsúról is eljárt, de ő leszarja, még úgy is, ha tudja, hogy csak azért hívják el hétvégézni, hogy meghúzzák, de nem kurva, Zsúnak jó ízlése van, és válogatós, és hétvégézni sem jár mással, csak velünk, no nem az ízlése miatt, hanem mert mi nem akarjuk megdugni. A társaságunk nem kurvázza, még úgy sem, ha nem mindenki ért egyet a promiszkuitásával, jutott eszébe most ez a szó, amit az egyik tanára mondott valamelyik órán, az sosem jut eszébe, hogy hol s mikor, s ki, de a szó, az megmaradt, hogy ne legyen promiszkuus, talán pszichológiaórán mondták, hogy mitől lesz valaki promiszkuus, na Zsú az, az kétségtelen, ő pedig nem, ez is biztos, de azért a címkétől félt, mármint a kurvától, mert az könnyen ráragad valakire, és az ott is marad jó ideig, szóval lehet, hogy mégsem jó ötlet, ha azt mondja, hogy végre megvolt, de az biztos, hogy Zsú szemében nagyot fog nőni, presztízse lesz mostantól, amit őszintén nem tudott, hogy miért lenne neki jó, és csak most vette észre, hogy ismét a kempingnél van, pedig bulizni indult, de jobb is, inkább alszik, gondolta, mire valahogy elért a sátrába, ahol Zsú bugyijai voltak mindenfelé szétszórva, biztos a legszexibbet kereste az estére, mintha valamelyik pasi még erre is figyelne, azt azért tudta jól, hogy ha áll a faszuk ezeknek, akkor nem látnak és nem gondolkodnak, szóval kár a fáradozásért, Zsuzsikám, és miután összeszedte a bugyikat és Zsú részére hányta őket, lefeküdt, és ismét az jutott eszébe, hogy a nevét azt nem fogja elengedni egy férfi nevéért sem, nem csak azért, mert ennél hozzáillőbb vezetéknév, mint hogy Mirovics, nincs még egy a világon, hanem azért is, mert most aztán el is ment ezektől a kedve, és az is lehet, hogy ki kéne próbálja, hogy lánnyal milyen, hogy ne fiúval veszítse el a szüzességét, talán Zsúval, ő elég szexi azért, gondolta, majd oldalára fordult, lehet, hogy az igazat kéne elmondani, gondolta még utoljára, és ahogy az első napsugarak elkezdték sütni a sátor falát, elaludt.

Ádám Szilamér 1997-ben született Székelyudvarhelyen. Prózát, néha kritikát ír, jelenleg mesterszakos tanulmányait folytatja a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar irodalom szakán. Helyettes tanár.