goodbye horses (versek)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 17. (919.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
goodbye horses
sose félj
lehet is a magányt teljesre amputálni
légmentesen fullasztóra csomagolni az öntudatlant –
izlandi lónak lenni idegen országban
nem cél
még csak nem is a sorsra kenhető sorsjáték
hideg agymunka puszta emberi tervezés csupán
kivéreztetése minden természetesnek –
szaladni idegen ménesben boldog idegenként előbb
párás lófejek merednek egymásra furcsállva megismerve egymást
majd horkantva futják újra az új gazda türelmetlen tereléseit
szív remél közben majd csak lesz valahogy
két ostorcsapás között épülget a teljes bizalom
de akkorra te ott már túl veszélyes lettél
patáidon a szabadság bőséges termékeny sara
tekinteteden egy egész világ csodálkozva pislog
a teljes bizalom
sörényeden másik légáramlat futkos más esők folynak
nyakadon más nyarak sója szárad
más izmokat és más étvágyakat növeszt benned az a táj
a saját fajtádhoz épp ezért visszatérni
többé már sosem többé már soha
otthonodból intenek feléd
még a régi szeretet mozdulatai kalimpálnak
látszólag
de már a tiszta vérvonal zárványos labirintusát
zárják csatolják őrzik éppen sietve előled
mint aki veszélyt érez ezért őrült tempóban kapkod
elmenekítik előled a lélegzetvétel lehetséges találkozásait
a profitképes
érinthetetlen állatokat
egykori testvéreidet
ezt teljesen fölöslegesen
a sors nem küld lokációt sem előzetest
mielőtt bevonulna
a jelrendszer amit használ
egészen sajátságos
a ChatGPT pedig ostobábbnak mutatkozik
ilyenkor mint bármikor
butaságokat fecseg
és a tovaillanó élet végtelen pixeljeiről mindig utólag ad hírt –
okoskodó de árnyék
ha a mutatóujjadat feltartod a világegyetem
komolyabb eseményeiről így is hamarabb értesülsz –
a recept: valamivel több hit
még több ráhagyatkozás és lehetséges hogy előbbre jutsz
ha egyáltalán előbbre kell jutnod bármiben is –
egy nap eljöttek a szívért
napközben jöttek
ha úgy vesszük teljesen nyíltan –
amikor a szokásos ügyeit intézte
ilyenkor nagyon fontosnak hitte magát
(ezt nem mindenki gondolta így)
észre sem vette amikor
kieszközölték különféle
műszerekkel a helyéről
nem érzett fájdalmat
nem érzett megbánást
nem érzett semmit
éppen telefonált
ugyanúgy ment tovább minden
a napi rutinjában vígan elvolt
ügyintézett –
ráadásul szépséghiba
hegek sem maradtak a nyomában
a mellkas hibátlan tisztás
amikor összepakoltak –
a szívet viszont elvitték
nem bocsátkoztak fölösleges magyarázatokba
a szívnek van becsülete
ennyit ha mondtak
fénye világa különös kötődései
végül tegezve miként egy régi ismerőst
te viszont teljesen fölöslegesen kaptad
csendes, békés nap, napocska
ha jobban belegondolok (bele…)
tulajdonképpen többnyire mindig
is fáradhatatlanul rajongtam a kicsinyítő képzőkért
ezekkel, egy ilyen okos szájtartással
a legkönnyebb megrabolni
alkalmanként a teljeset –
az emberkék – elég egy ilyen délceg
csinos kis leereszkedés hogy szinte
azonnal megmásszam ott helyben a falat
miközben gondolatban már azt is eldöntöm
félhangosan kár lenne visszakérdezni
mi vagy te? istenke?! szóval maradjon
inkább csak: nap, igaz, benne most csupán néha
feltűnő, izzó, homályos fénygolyó
felhőtakarásos: napocska / de működhet fordítva is:
hétköznapocska benne kiteljesedett
vad, lebírhatatlan, júliusi nappal
gazdag a magyar nyelv, áramlik, bővelkedik, emeljük kalapunkat –
szóval, köszi
valamire jó lesz ez is
ha már jött, ha már adtad
a kiürült tartályok feltankolására
(mit aztán leszívhatsz újra – Beckett
jól kuncog, fanyar odaadással, akár egy túlvilági néző)
nézni online kanapéról a háborút – ott van
AI-t faggatni versvégét vele íratni meg (úgysem derítik ki…) – ott van
utazni A-ból B-be aztán vissza
esti havazásban (naplóba bejegyezgetni)
haladni hajtani a mindennapok motorját – ott van
az emésztés is jó
fogynak a kuponok, a lépésszámláló licitál
költőnk is termel meg sem is izzad
ürül a gyomor, vesék bedolgoznak
örül a nép
bevásárlókocsijával majd letapos
haladj, haladjunk
csendes, békés nap (-ka, -ke)
törékeny ütőér
ütőerecske
hajts, hajtsd a nedveket
ki tudja meddig – ki tudja merre