
Feketefüst-karikák
Hol vannak, hova lettek, vajon merre járnak a cipészlegények,
hol lehetnek, merre csavaroghatnak a vargák, a tímárok,
hol ásítoznak az inasok, kiknek az udvarán kopogtatnak az ácsok,
hova döcögnek a fiákerek, hol kiabálnak a piacos kofák,
merre gurulnak, hova száguldanak a kétkerekű csizmadia-taligák,
hova, hova az anyjuk keservibe lettek a fazekasok, a kádárok s Szőcs Anti?
És hol van Ő, melyik tavaszban kapálja a kertet, építi a házat,
merre hajtja a lovakat, melyik erdőben űzi a vadakat, vágja a fát,
mikor volt az a kedd délután, hány esőcsepp a homlokán,
hová megy, nyitva van-e, megvan-e még az a kocsma,
két köményes, egy sör, s tovább hova, táskaszíj, gyökérkalap,
hány éve csattognak a váltók, zakatolnak fölötte a vonatkerekek?
És vajon hol van Ő, kinek nemrég a kredenc előtt folytak a könnyei,
egy fényképet nézett, rakosgatta ajándékait, a régi tárgyakat, a kendőit,
majd egy nyáron téli sapkát tett a fejére, felemás cipőt húzott, és elindult,
merre indult, hova sietett a gyomos kerten át, kivel vitatkozott, kivel kacagott,
mi zúg fölötte, alatta, mögötte, mi pereg, porlad, omlik kifelé, befelé,
milyen sötétségbe, micsoda rettenetes mélységbe süllyed, ami süllyed?
Honnan hallatszik Mózes Attila sztentori hangja,
Lászlóffy Aladár melyik repülésben zuhan, honnan kopogtat át,
az idő tengeralattjáróján hány szólamú Egyed Péter búcsúkoncertje,
hány apadó kútból, hányféle hollóidőből szól Szilágyi István,
Vaszilij Bogdanov a végzet milyen kirakós játékait játssza,
melyik adventi fagyos angyal őrzi Jack Cole-t, Asztrovot és KAF-ot?
Hol vannak, mondd, Úristen, hol vannak,
olyanok, mint fényre nyíló ablak,
olyanok ők testre és termetre,
mint a pára vagy por szétpörgetve –
forog velem, forog hatvan évem,
nincsenek, de ők álmodnak bennem.
Álmodnak ők, s ragyog Vargaváros,
Hammerwurth a nagy kékkel határos.
Csíksomlyó, 2025. március 5.