.svg)
elnyeli
áram üt át a rostokon
ujjaimon fut át a víz
hóba borul az oktogon
és a piața revoluției
az írnok most jegyzi a törvényt
boltíveken feszül az ideg
maradnék jó ez a környék
mennék végre engedjenek
tél lop tavaszt hazudik
rákosodik a régi görcs
iszik szidja gyermekeit
elbotlik elnyeli a föld
a jákob-komplexus
megint magammal harcolok
délután örvény szél hőség
megint magammal űztelek
magammal viszlek téged
mondtam én hogy nem lehet
magam valaki mellett
túl sok a szél a hő a félsz
bárhogy ha sokáig nézem
ha sokáig nézel féltelek
ki tudja mit akartam
ural a tűz és körbevesz
füstölöm magam az égnek
