Irodalmi időjárás-jelentés

Böjthe Pál: Helikon-repertórium,2005–2024. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2025. (Helikon-könyvek)

Az elmúltidőszakban kedvenc olvasmányommá a Böjthe Pál által sajtó alá rendezett,a 2005–2024 közti időszakot átölelő Helikon-repertórium vált.Elfogultságom, érintettségem mellett számos érvem lenne, miért is izgalmas(bármilyen) repertórium forgatása – például az, hogy az elmúlt évtizedekbenErdélyben megjelent folyóiratokról nem nagyon születtek ilyen jellegűösszegzések, így a 19 évet felölelő Helikon-repertóriumelkészítése, megjelenése valódi irodalmi eseménynek tekithető. Ahogy az előszótjegyző Karácsonyi Zsolt is írja: „Nincs csodálatosabb egy repertóriumnál, egyegzakt, számokkal, címekkel, szerzők sorával levezethető világnál”.És valóban: ez a világ „az a tér, ahol minden kiderül”.A repertórium olyan, mint egy kulturális meteorológiai állomás húszévesmérési adatai. Precíz térkép, melyből kirajzolódik az elmúlt két évtizedirodalmi időjárása a Helikon hegyén: megtudhatjuk belőle, mikor fújtak aprózai szelek, mikor domináltak a verses magaslatok, hogyan alakultak akritikai nyomásviszonyok. A térkép nyilván a Helikon elmúlt35 évének összegzése révén válik teljessé: az első repertóriumot NagyMária, a folyóirat akkori tördelőszerkesztője készítette az 1990–2004közötti időszakra, ezt a munkát folytatta most Böjthe Pál.

És mindemellettegy repertórium messze túlmutat a puszta bibliográfiai információkon –találomra végiglapozom a 2023-as évet. 633 publikáció jelent meg a lap 24számában – átlagosan 26 írás számonként. Évente körülbelül 215 vers, 127 prózaimű, 63 esszé, 76 kritika és 38 interjú olvasható ebben az évben a laphasábjain, mindemellett német, román, angol, finn, lengyel nyelvű szövegekfordításai is jelzik a szerkesztőség nemzetközi orientációját.A repertórium lelke azonban nem is a tételszámokban, hanem a névmutatóbanrejlik: a több mint nyolcvan oldalnyi lajstrom jól jelzi, „kik voltunk,kik vagyunk – és felsejlik az is: kik leszünk”. A gyakorisági adatokból a Helikonbelső univerzuma sejlik fel, az a hálózat, amit Karácsonyi „Helikon-törzsnek,holdudvarnak, Helikon-műhelynek” nevez. A meghatározó szerzőkmellett letűnt irodalmi korok szerzőire, az irodalmi életből,az írással felhagyó pályakezdőkre, de akár évtizedes szünet után újrajelentkező szerzőkre bukkanhatunk – több száz névből álló magyar irodalomtörténetre.

„A számokmögött: legendák vannak” – olvassuk az előszóban. A rovatok alakulása –ahogy „rendszeressé, rendszerré formálódnak” – egy szerkesztői világnézetevolúcióját mutatja. Új generációk befogadását, a lap stabil szerkezetigerincét jelzik. Mert egy repertórium mindig több önmagánál – praktikussegédeszköz és kulturális diagnózis.

‍