Képhányó Lajos (versek)

Képhányó Lajos

N

ed

ad

og

j L

ajo

s sz

óltak

rá gy

akorta,

arany f

ellegeke

t, szegecs

elt naprafo

rgót, lassú k

ínhalált, vörös

textil foltot, leán

yálmot, asszonygy

omrot, féktelen csuk

lómozgást. Légy akár a

z állat, enni, inni menj ki,

és nyüszíts halkabban, ha vá

gnak, nem kell, hogy meglepőd

j. Légy a miénk, állj be maszatos f

iaink közé, aranykalitka légy asszony

aink szoknyája alatt, ne maradj soká és ne

kapj levegőt. Tűnj fel fában és ligetben, bőröd,

mint a vágó kasza, gyors és kiélezett. Ha bűnöznö

d kell, tégy olyat, amiket mi szoktunk, és lehetőleg tito

kban, nehogy téged temessünk maholnap. Legyen galambo

ké porod, ha meghalsz, mondtad; de mi belesütünk kenyereink

be. Hazaérve gyermekeink kihányjanak, szűnjön meg bennük az álom.

Makacs Sámson

Éhes farkasnak élesebb a körme.

Nem tehet róla, szép ember lett belőle.

Menekül tovább, nem lel több hamis utat.

Kerüli, mint farkas, farkas kerüli a kutat.

Fogadhoz verd a pénzt, mielőtt kiadod.

Utadban kerülj el némát, leprást és vakot.

Zárt kalitkából madár sem repül el,

Nem verik az emberfiát; ébren van, lefülel.

Leteszi a kanalat,

nagy sikert itt nem arat.

Kezéből a fejébe,

nem megy Isten igéje.

Feledett rítusok

Láb helyett lábat kell adni,

könnyű a lágyba harapni.

Kocsin kezdi, targoncán végzi,

teli a kas, a termést fel sem éri.

Lassan hűvös, majd eső lesz;

gazdag igazodik a szegényhez.

Ítélet napján igazat vár,

nem tudja, rég learatták.

Ki mint keresi, úgy veszi hasznát,

nincs kit kötélre, hiába akasztják.

‍