Költészet a tömegsírból – beszámoló Radu Vancu Kaddis Radnóti Miklósért című kötetének bemutatójáról

A 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét színes programkínálatának harmadik napján az érdeklődő közönség Radu Vancu román költő és prózaíró Kaddish című kötetének bemutatóján vehetett részt a Tonitza-teremben, amely idéntől André Ferenc fordításában már magyarul is olvasható. A beszélgetést maga André Ferenc moderálta, aki a kötet megszületésének folyamatáról kérdezte Radu Vancut, miközben saját fordítói tapasztalatait is beleszőtte a beszélgetésbe. A 2023-ban megjelent Kaddish című kötet, valamint a 2025-ben megjelent fordítása Kaddis Radnóti Miklósért címen nem csupán a magyar és a román – vagy akár angol – irodalommal lép párbeszédbe, hanem emléket is állít a tömegsírokban elhunyt holokausztáldozatoknak.

Az eseményt egy felolvasás nyitotta meg: Radu Vancu és André Ferenc közösen olvastak a román és a magyar kötetből három-három verset és azok fordítását. Habár Radnóti Miklós biográfiájára épülnek, a versekben megformálódó kollektív történelemtapasztalat és traumák románul és magyarul is egyaránt erőteljes hatást gyakoroltak a hallgatóságra. Radnóti Radu Vancu versei által szerves részévé vált a román irodalomnak is, így André Ferenc első kérdése is ehhez kapcsolódott, amely mindannyiunkat különösen érdekelt: hogyan talált rá Radnóti Miklósra? Vancu először egy antológiában talált rá Radnóti nevére, az 1990-es években, de akkor még nem érintette meg mélyen a magyar költő életműve. Később rátalált Carolyn Forché Against Forgetting című 1993-as antológiájára, amely a 20. század 140 költőjének verseit foglalja össze kronológiai sorrendben. Ez az antológia olyan szerzőket sorakoztat fel, akik átélték a holokauszt és a háború borzalmait, itt találkozott ismét Radnóti nevével. Radu Vancu azt nyilatkozta, hogy ekkor értette meg, hogy az irodalom erőteljesebb lehet, mint a halál. Húsz év elteltével, az Ukrajnában zajló háború ismét előidézte benne ezt az élményt és felismerést. A versek, akár a háború visszhangjai szerinte azt hirdetik, hogy az emberiség képes mindent legyőzni.

André Ferenc ezen választ követően röviden kontextualizálta Radnóti Miklós magyar költő életét: elmondta, hogy a tömegsírban leltek rá Radnóti noteszes füzetére, amelyben öt nyelven írt verseket. Az élettörténet felvázolását Radu Vancu is folytatta, rámutatva, hogy a noteszben talált versek több mint fele szerelmes tematikájú volt, Gyarmati Fanninak szánva – akiről tudta, hogy soha többet nem fogja látni. Ez vezette Vancut ahhoz a kérdéshez, hogy miért ír valaki verseket, ha tudja, hogy azokat talán soha senki nem fogja elolvasni? Vancu megemlítette azt is, hogy ezeket a verseket Radnóti képeslapoknak nevezte, azaz razglednicáknak – versek mint képeslapok a holokauszt borzalmairól. A román költő hangsúlyozta, hogy a versek másik része a borzalmakkal és szörnyűségekkel teli tapasztalatok tematikái köré épülnek, maga a pokol képei, jelezve, hogy Radnóti története önmagában is egy nagyon megrázó életút. Radu Vancu párhuzamot lát Radnóti élettörténete és Wilfred Edward Salter Owen angol költő sorsa között – utóbbit szintén zsebében talált versesfüzettel találták meg, amelyben az első világháború borzalmait örökítette meg.

André Ferenc kiemelte, hogy szerinte nagyon érdekes, ahogy Radu Vancu nem próbálja imitálni Radnóti hangját, mégis tematikusan rezonálnak a versek a szerelem, halál és életszeretet tematikáin keresztül. Szerinte rendkívül bonyolult és nehéz egy halott költő hangján írni, akinek a műveit eredeti nyelvén nem is olvashatja, így arra kérdezett rá, hogy a versek megírása során milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, és milyen elemek, tematikák, szövegek inspirálták őt? Radu Vancu kategorikusan kijelentette, nem is törekedett arra, hogy Radnóti hangján szólaljon meg, mert nem találja magát elég tehetségesnek ehhez. Alapos kutatásokat végzett Radnóti élete kapcsán, így a versekbe épített biográfiai elemek révén Radnóti életének mozzanatait kívánta megragadni – a szamárlátogatástól Gyarmati Fanni megcsalásáig. A román költő szerint ezek az életesemények hoztak életet a kollektív sírba és neki ez is volt a célja: életet lehelni abba térbe, ahol a halálnak kellene jelen lennie. Radu Vancut meghatotta Gyarmati Fanni további élete is, és úgy véli, az irodalom képes arra, hogy a halált mellékes részletté alakítsa. Ő az empátia és etikusság határán próbálta megalkotni Radnóti által inspirált verseit – és hagyta, hogy a lelkek szólaljanak meg helyette.

A kettős hang megteremtése André Ferenc számára is kihívást jelentett: egyszerre kellett megteremtse Radnóti visszhangját és magának Radu Vancunak a költői hangját is. Egyetértett azzal, hogy ez a tömegsír valóban élettel teli, de ugyanakkor feltette a kérdést, nem számít-e blaszfémiának, hogy ebben a halotti térben erotika, szexualitás is megjelenik? Radu Vancu válasza egyszerű volt: teológiailag valószínűleg igen, blaszfémiának számít, viszont a költészetet olyan eszköznek látja, amely lehetőséget ad arra, hogy időről-időre Isten elé tárjuk sérelmeink. A költészet szerinte lehetőséget kínál arra, hogy mások szenvedését kihangosítsuk és felerősítsük.  Vancu úgy latja, hogy Radnóti verseinek többszöri fordítása révén maga a világirodalom (az angol world literature kifejezést használva) jött létre: magyar nyelvről angolra, majd románra fordították a magyar költő verseit, majd ez ismételten visszatért magyar közegbe. Az irodalom szerinte csak nyer a fordítások által, mindig gazdagítja, hozzáad és teljessé teszi az adott nyelvet. A román szerző szerint Radnóti ritka példája annak a fajta irodalomnak, amely körforgásszerűen halad irodalomról irodalomra. A holokauszt egyre erőteljesebben átfonja a különböző nyelvű irodalmakat, de ahogy André Ferenc is rögtön jelezte, a legnagyobb blaszfémia szerinte maga a tömegsírok létezése.

A rendezvény zárómozzanataként ismét három verset olvasott fel a két költő. Radu Vancu azzal a gondolattal zárta a beszélgetést, hogy az irodalomnak kell hagyni, hogy blaszfémikus, erotikus, vagy akár tiszta legyen, hisz csak így képes az emberi lélek minden árnyalatát megmutatni – és, miért ne, akár életben is tartani.

‍

‍