.svg)
blikkfangos köszöntés Fekete Vincének
saját modorában
jaj istenem te
ki nagy veszedelmes
időkben török tatár dúlások idején
nagy vérszopó korokban
a székelyt el sose a szé-
kelyt el sose hagytad volt
bármi nagy veszedelmek idején
amikor ükapáinkat halomra kaszabolta
s ükanyáinkat is mind halomra
hogyishívják
az ilyen-olyan horda
amelyik jött éppen
amelyiket dobta épp a gép
(deus ex machina)
te aki még akkor sem
a legsötétebb percekben sem hagytad el soha
ezeket a te székelyeidet
mert csak hagytál annyi magot nekik
hogy szaporodjanak ismét üggyel-bajjal
vegyék át a leöltek helyét
nyüslessenek fel s alá nagy konokon
azzal a blikkfangos eszük járásával
öklüket is az égre rázva sokszor
hogy a kutyaúristenit neki
de nehéz
de nehéz itt nyüsletni
ezen a kurvakeserves világon
te aki még a legsötétebb
legcudarabb-keservesebb
világégések idején se
feledkeztél meg soha róluk
hanem hagytad a székelynek
hadd nyüslessen-acsarkodjék
azzal az örök istentagadó
örök pápista blikkfangos
esze járásával
hadd túrja keservesen a földet
hadd vívja harcait
dúló hordák meg-megelevenedő árnyaival
kalapját idegébe hadd bassza a földhöz
lájbiját idegébe hadd szaggassa le
s hadd rázza az öklét az égre
szidalmazzon téged
szilvóriumszagú böffentések közepette
te aki még a legistentelenebb korokban sem
hagytad egészen magára sose
a székelyt
hanem hagytad hadd éldegéljen
hadd legyen ahogy lehet
nyűgösen-blikkfangosan
hadd verdesse a kalapját
a lájbiját is a földhöz
hadd iparkodjék-csemerkedjék
s még verset regényt is írjon
tamási kányádi is váljék belőle
te aki eddig sose
aki eddig soha el nem hagytál
azt mondd meg most mi lesz
mert laci hazament
kuki elaludt
én meg ezt a sok üveget s poharat itt előttem
mind kiittam
de az asztaltól most fel
hogyan állok?
