Korniss Péter: A tengerpartonKorniss Péter: Kövek köztKorniss Péter: A táncházbanKorniss Péter: LakodalmasokKorniss Péter: Fáradt pásztorKorniss Péter: Falusi iskolásokKorniss Péter: HadirokkantKorniss Péter: Navaho indián lányKorniss Péter: A Nyugati pályaudvar előttKorniss Péter: Férfi plakátokkal Korniss Péter: Édesanya díszpárnávalFotó: Vogt Gergő
No items found.

Mese, 2323

XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 2. (808.) SZÁM – JANUÁR 25.
Korniss Péter: A tengerpartonKorniss Péter: Kövek köztKorniss Péter: A táncházbanKorniss Péter: LakodalmasokKorniss Péter: Fáradt pásztorKorniss Péter: Falusi iskolásokKorniss Péter: HadirokkantKorniss Péter: Navaho indián lányKorniss Péter: A Nyugati pályaudvar előttKorniss Péter: Férfi plakátokkal Korniss Péter: Édesanya díszpárnávalFotó: Vogt Gergő

Korniss Péter: Navaho indián lány

Mondjak egy mesét? Jó, de utána alvás! Valamikor nagyon régen, egy olyan időben, amelynek történéseit elfedi az évszázadok során összegyűlt hiedelmek és ellentmondások vastag homálya, összeköttetések végtelen hálójában éltek a humánok. Nehéz elképzelni, de minden mindennel összeköttetésben állt, és minden egyén csak tovább szőtte kicsinyke pókként a világ nagy hálóját. Mindenki szenvedett a kegyetlen éberségtől, ha valakinek a nyaka roppant itt, megérezte azt egy kedves ismeretlen, e valakitől sok-sok mérföldnyire, amott. Egyesek szerint a humánok ebben az időben tömeges álmatlanság áldozatai voltak, és csak a maguk szorgoskodása okán. Olyannyira össze voltak kötve, hogy ebben az időben nagy járványok pusztították a népeket, amelyeknek szinte semmi akadály nem állta útjukat. A világ legeldugottabb zugaiba is befurakodtak a vírusok.
Mások azt mondják, hogy a Földbolygó, az a pontocska egünkön, amit mutattam neked a minap, ahonnan idejöttünk immár három évszázada, szóval, hogy a Földbolygó bosszúját élték át abban a korban az őseink, amiért uralkodni akartak felette. Nagyon gazdag hely volt ez a Földbolygó, annyira, hogy el sem hiszed. A vének azt mondják, az az égitest magától termelte meg az oxigént és az élelmet, hogy a saláta, a zöldség és a gyümölcs nagy fürtökben csüngött a kertek fáiról, amelyeknek nem volt szükségük ellátásra, sőt, a viharoktól sem kellett megvédeni őket, mert nem voltak viharok. Nem ilyen nagy, vörös viharok, amilyenek itt pusztítanak, legalábbis. Azt mondják, hogy a húsoknak saját szervezete és teste volt, és keresztül-kasul szaladgáltak a bolygón, csak meg kellett őket fogni. És a vizek! A vizek szabadon zúgtak-búgtak a felszínen, a bolygó nagy részét vizek borították.
Bármennyire is hihetetlen, az őseink uralkodni akartak a Földbolygón, és behálózták. Szelídebb volt ez a bolygó, szelídebb isteneik voltak, mint a mi kegyetlen Háborgó Egyetlenünk, aki karjának egyetlen csapásával hegyeket rendez át és városokat töröl le a térképről. De a Földbolygó istenei akkor megbüntették a humánokat, és ezért is indult útnak honatyánk, Muskétás Elón abban a reményben, hogy fajtánk itt új életet kezdhet. Mindez már nagyon régen volt, amint tudod, nem sokkal azután, hogy ideértek, végleg megszakadt a kapcsolatuk a Földbolygón maradt rokonainkkal. Muskétás Elón azzal töltötte életét, hogy helyrehozza ezt a kapcsolatot, mielőtt elragadta a Háborgó első nagy vihara. Azóta sem tudjuk, mi történt a Földbolygón, és hogyan teljesedett ki ez a bosszú. Hogy élnek-e még ott humánok és próbálnak-e elérni hozzánk, ahogy mi hozzájuk. Csak reménykedhetünk benne, hogy egyszer sikerül visszatérni arra a gazdag bolygóra, ahonnan jöttünk.


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb