Pattog (versek)

Pattog

Apróra vágott

fákat dobál rá.

Táplálni kell.

Tenyerét összedörzsöli,

leguggol.

Vár.

Arra vár,

hogy elfogyjon minden.

Könyökét combjára,

állát tenyerébe.

Néz, pislog, néz.

Duruzsol.

Nyelve megpihen,

szájpadlásába kapaszkodik.

Tenyerét a tűz felé tartja,

arcára nyomja.

A kenyér ilyen,

frissen a sütőből.

Végre elfogy minden.

Ég a piros,

szüneteket hagy,

mint a szembepart

esti fényei.

Ember, parázs.

El kell oltani,

ahogy csak a férfiak tudják,

azt álmodta, ezt továbbadhatja majd,

csurog, füstöl, kialszik.

Lapáttal méri rá

a földről a földet.

Temet.

Hazamegy.

Elalszik, felébred, elalszik.

Körülötte épületek.

Teste fölé teszi tenyerét a ház,

megmelegszik.

Ráguggol a sötét.

Combjára könyököl a hold.

Apróra vágott álmokat

dobál rá az éjszaka.

Folyik

Egy vödör víz felett áll.

Azt képzeli, tenger.

A víz olyan tükör,

amibe bele lehet nyúlni.

A halat a fűre fekteti,

nagy követ hoz.

Nekicsapja a fejének,

háromszor egymás után,

nem ráng többé.

Lekaparja a pikkelyeket,

rátapadnak mindenre,

új testet keresnek.

Élesebb kést hoz.

Végigvágja

a hasat

a fejig.

Kezeit a résbe dugja,

egyikkel szétfeszíti,

a másikkal benyúl,

marokszámra veszi ki a szerveket.

A fejét rajta hagyja.

Beteszi a fagyasztóba.

A halak mennyországa

fagyott víz.

Kezet mos.

Szappannal dörzsöli.

Kezei keszegek,

csúsznak egymáson.

Visszamegy a vödörhöz.

Snecik.

Benyúl egyért,

kicsúszik.

Harmadszorra sikerül,

megfogja,

horogra tűzi.

Lendületet vesz,

bedobja,

szalad az orsóról a damil,

végigfut,

mint szem

a kompressziós harisnyán.

Leül a vödör mellé.

Piros.

Várni kell,

csendben,

a víz vezeti a hangot.

A kőre néz.

Piros.

Az ég alja,

a parázs,

az első csík,

a második csík.

A bugyi belseje.

A vödör

felett áll.

Azt képzeli,

hal van benne.

A víz tükör.

Belenyúl,

kicsúszik.

Talán harmadszorra.

Ismerd meg

A rómaiak győzhetnek,

vagy a rómaiak legyőzhetők,

fordításbeli kérdés,

végül egyik jelentés sem igaz,

félreértésből létezik minden.

Hogy majd megölöd apád,

és anyádat feleségül veszed,

megvakítod magad,

mintha számítana,

mit látsz és mit nem.

Ha átkelsz a folyón,

nagy birodalom dől meg,

tiéd vagy a másiké,

a nyertesek írják,

a vesztesek élnek benne.

Sose töprengj,

és ne szorongj szertelenül,

csak végrehajtók vagyunk,

saját törvényünk hozói,

minden kocka el van.

A pénz szeretete,

és nem más okozza,

azt hittük, ha az ezüstöt

vasra cseréljük,

más súlya lesz.

A világ köldöke,

onnan ered minden,

hittünk a jóslatokban,

most azt mondják,

oxigénhiányból eredt a látomás,

nem veszünk mi sem levegőt

anyánk köldöke mögött,

ott látszik a jövő,

nem ketyegnek órák,

minden másodperc egy ütés,

a férfi nemi szervet ha le is vágod,

a tengerbe hajítva

a habokból élet fakad.

A lejárati dátumom

a hasamra van nyomtatva,

a méhem fölé.

‍