Fotó: Márkos Tamás
No items found.

Színfoltokat látni a hamuszürkében

XXXIII. ÉVFOLYAM 2022. 08. (838.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
Fotó: Márkos Tamás

A szociofotó fogalma hallatán hajlamosak lehetünk mélyen tragikus, fekete-fehér képekre gondolni, amelyeken csontig hatoló éllel vagy éppen objektív némasággal ábrázolva láthatunk egy pillanatot a társadalom peremén élők mindennapjaiból. Fontos megmutatni azt, amit ritkábban látunk, vagy amiről nem veszünk tudomást. A tekinteteket irányítani kell időnként, a helyzetet kiragadni és más környezetben láthatóvá tenni. Márkos Tamás kiállítására belépve elsősorban nem egy tragédiát látunk. Érzékeny líraisággal megörökített gyermekarcok néznek vissza ránk a falakról, akik játszanak, pihennek, álmodoznak egy színes, természetközeli világban. Ez az ő világuk, amelyben – látszólag, legalábbis – mindössze néhány tárgy sugallja a tragédiát, a nehéz körülményeket: egy autóroncs, a háttérben leégett házak. Tűzpróba – mintha egy gyermekjáték neve lenne, pedig a valóság ennél sokkal prózaibb.


Márkos Tamás 2021 januárjában, a somlyói romatelepen kitört pusztító tűzvész után rögtön a helyszínre ment megmutatni a szavak és számok mögött lévő emberi sorsokat. A Transindex munkatársaként készített fotóriportot, de már akkor megszületett benne az az elhatározás, hogy vissza kell még térnie ehhez a közösséghez. Csíkszereda vezetősége felkérte, hogy dokumentálja a rehabilitációs folyamatot, de a fotóművész többre vállalkozott: fényképezés mellett önkéntesként kreatív foglalkozásokat tartott a gyermekek számára, így sikerült még közelebbről megismernie őket.


Ez a közelség a kiállított képeken is szembetűnő. Nem érezzük azt, hogy a gyermekek feszengenének vagy tartanának a lencsétől: önfeledten játszanak, mosolyognak. Felnőtteket alig látni ezeken a képeken, néhányan csupán a nagy családi csoportképen tűnnek fel, az otthon közvetlen közelében vagy a közös fürdőzésen. A gyermeki világ szabadságát és idilljét láttam, úgy, hogy mindvégig tudtam, milyen hátrányos helyzetből indulnak, milyen tragédia érte őket és a közösségüket. Ez a kettősség tette számomra igazán érdekessé a képeket. A precízen megkomponált, harmonikus látvány mellett azonban ott a felismerés, hogy ezek csupán kiragadott boldogságfoszlányok egy olyan közösségből, amely továbbra is szenved, és kénytelen újrakezdeni mindent.


Az utolsó teremben fotóstúdióban készült portrékat is láthatunk a somlyói roma családokról (akik a róluk készült képeket kinagyítva, kasírozva is megkapták). Az őszinte tekintetek szembenéznek velünk, minden idilltől vagy tragikus környezettől megfosztva. Lecsupaszított sorsok egy tekintetbe sűrítve. A szemközti falon néhány digitális gyermekrajz mutatja a foglalkozások tárgyi eredményeit: fák, természet, csillagos égbolt, sötét éjszaka, lángoló háztetők, pirosló tűz, vörösen izzó képek. Amit a gyermekek esetleg még megfogalmazni sem tudtak, azt az alkotás segítségével kezdték feltárni.


A kiállított fényképek a szó legnemesebb értelmében szépek. Legtöbbjük egyfajta festői portré és életkép. A színvilág élénk, erős türkizek, rózsaszínek, narancssárgák vannak keretbe zárva. Még a kopárság és a szürke felhők is színes tónusokat foglalnak magukba. A tájképi hátterek, a virágzó, sárga mező, a viharos felhők és a zöld búzamező horizontvonala a reneszánsz portrék látványvilágát eleveníti fel. Az erős, hálószerű árnyékok közül kivilágló arcok, a sötét háttér előtti, piros kantáros ló és a megvilágított arc barokkos chiaroscuróval emeli ki a gyermekeket környezetükből. A vízben, növények között álmodozó gyermek pedig Sir John Everett Millais Opheliáját idézi. A tragédiába beleőrült shakespeare-i hősnő üveges tekintete helyett egy álmodozó gyermek könnyed lebegését látjuk. Egy pillanatnyi reményt a boldogságra.


Bármilyenek is a körülményei, bármilyen szörnyűség is történt, bármennyire is hatalmas a veszteség, a gyermek tud boldog lenni, tud örülni és játszani. Nekünk, felnőtteknek pedig tudnunk kell ezt észrevenni, esetenként eltanulni. Márkos Tamás fotói kifinomult nyelvezettel mutatják meg e kettősséget, hogy nekünk könnyebb legyen látni a színt és a szürkeséget is.


Márkos Tamás: Tűzpróba. Szépművészeti Múzeum, Kolozsvár, 2022. 



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb