.svg)
A Látó Irodalmi Játékok 109. eseményének október 21-én a marosvásárhelyi Gemma Book Café adott otthont. A jelenlevők köszöntése után Vida Gábor főszerkesztő (nem kevés értetlenséget kifejezve a járványszabályokkal szemben) felidézi, hogy tavaly ilyenkor nem szervezhették volna meg ezt a rendezvényt, így egy év kihagyás után ez az első irodalmi estjük. Nyitásképp Nagy Zalán felolvassa versét a Látó májusi tematikus lapszámából, amely Isten mibenlétét vizsgálta.
Codău Annamária koordinálva a beszélgetést, sorba kérdezi a szerkesztőket, olyan témákat érintve, mint a lap középhosszú távú tervei, vagy a múlt- és jövőbeli lapszámok. Demény Péter felelevenít egy rovatot: az Expressz különböző írókkal, költőkkel jelentkezett még a régi lapszámokban. Ehhez hasonló a februári Látó, amelyben Mészöly és Pilinszky került reflektorfénybe, remek párosítás volt szűkszavúságukat, tömörségüket tekintve. A lapszám egyik fontos célja megmutatni az adott író vagy költő sokszínűségét: kevesen ismerik például Pilinszky meséit. Demény egy Tandori-idézettel magyarázza szerkesztőségi, kutatói munkáit: ,,olyan ez, mint egy talált tárgyat megtisztítani”.
Láng Zsolt Mészöly Miklóssal kapcsolatban regélésbe kezd. Egyszer egy vendéglőben Láng kiszúrta, hogy az egyik asztalnál Mészöly ül, így megvárta, amíg távozik, hogy elcsenhesse az író kiskanalát. Szóba kerülnek az írói kegytárgyak árverezései is, ki mit talált, vásárolt, hogyan árazható be egy életmű? Otthonos, kandalló mellett üldögélős hangulat alakul ki, anekdoták gördülnek, jóízű nosztalgia tölti be a kávézót.
Szabó Róbert Csaba a Látónak a színházhoz fűződő erős kapcsolatát emeli ki, ugyanis néha kevésbé érzékelhető a köztudatban, hogy magas minőségű, színházi lapnak is tekinthető a Látó. Számos Látóban megjelent dráma kerül ki színpadra, a Jackovics-díjat évente a legjobb drámát publikáló szerzőnek ítélik.
Vida Gábor a májusi, istenes lapszám ötletét és megvalósulását mutatja be. Különböző vallási megmozdulások és változások figyelhetőek meg folyamatosan, ezért az ősi kérdéseket újra és újra fel kell tenni, annak ellenére, hogy nem kapunk rá választ ezúttal sem. Van Isten? Nincs? Ki vagy mi ő, hogy is van ez az egész, mire fogadjunk? Hiszek, de… Nem hiszek, de…
A közelmúlt lapszámait kivesézve Szabó Róbert Csaba a jövőbeliekbe nyújt betekintést. Nemrég egy véletlenszerű csőtörésnek köszönhetően rábukkant az Igaz Szó jó néhány szerkesztőségi levelére, ezekből fognak közölni részleteket a következő hónapokban. Novemberi lapszámukban olvashatóak lesznek különböző levelezések Szilágyi Domokossal, Hervay Gizellával. Decemberben az Ötödik Évszak antológiáról szóló levélváltások várhatóak. Jövő évben lesz Székely János versszerkesztő halálának a 30. évfordulója, így számíthatunk az ő leveleire is: hogyan kell visszautasítani egy dilettánst, vagy dicsérő szavakkal illetni egy nagy költőt?
Láng ehhez a témához kissé vonakodva kapcsolódik, felveti a 21. századi korszellem furcsa működését, amely sóvárogva várja az intim szférába való betekintést. Sokszor tapasztalható, hogy népszerűségnek örvendő művészeknél a ,,rajongók” túl nagy hangsúlyt fektetnek a magánélet megismerésére, sokszor jobban érdeklik őket az interjúk, mint maga az életmű.
Záró felvonásként Demény Péter felolvassa a reformációra írt versét, valamint Vida Gábor bejelent egy hamarosan útnak induló eseménysorozatot, melybe bárki becsatlakozhat. Az események célja a kulturális diskurzus kezdeményezése és fenntartása lesz, szemináriumszerűen fog működni, interaktívan, politikától mentesen. Részletek később.
