Tálcán kínált mesevilág

Darvay Tünde képzőművész színes világa sokunknak ismerős lehet a Szivárvány és a Napsugár gyermeklapok oldalairól, de sajátos élmény jobban elmerülni a részletgazdag táblaképeinek univerzumában, és testközelből megtapasztalni érdekes anyagválasztásait, technikai megoldásait. A Szentegyház utcai katolikus galériában október 12-én megnyílt 5 O’Clock Tea című kiállításon a festő-illusztrátor elmúlt három évben készült alkotásait nézheti meg a közönség.

Ötórai teára, látszólag könnyed beszélgetésre hív bennünket a művész, de a vibráló narancssárgák és pirosak mellett a bársonyos türkizek, kékek és feketék kontrasztja időnként komolyabb mélységeket sugall. A Chagallra emlékeztető álomszerűség, az alakok lebegése, az ölelésben megnyúlt karok, az érintésre vágyó ujjak vagy az expresszív, hatalmas szemek eltávolítanak minket a mindennapi valóságtól, holott mégiscsak a nap mint nap megtapasztalt élményekkel találkozunk. Szerelmi játszmák jelennek meg, külső és belső utazások, vágyott találkozások, koronás, mesebeli királylányok, rókák és macskák néznek ránk a falakról. Irodalmi, sőt, filmes élményeket is megragad a festő, amikor Liza, a rókatündér, Noé bárkája, A brémai muzsikusok történetét látjuk, vagy éppen Oscar Wilde portréját.

A festményeknek a keret nem szab határt, sőt, kitágítja a képteret és az értelmezési lehetőségeket is. A kép szerves része, ugyanúgy viszonyul hozzá a művész, mint a képhez, fest rá, ragaszt rá, elhiteti velünk, hogy a falécek öltésekkel vannak összevarrva. Vagy kifejezetten más tárgyakat von be az alkotásba, így válik jelentésteli hordozóvá tányér, sakktábla, lapító. Valószínűleg mindenki lelkének a fiókjaiban ott lapul egy viszontlátás vagy egy hajnali szerenád emléke, de Darvay Tünde ezt kézzelfoghatóvá is teszi, amikor műveit (Viszontlátás és Hajnali szerenád) egy-egy kifestett fiókba helyezi el. A Szülőfalum fölött című alkotás is mintha egy nagymama által féltve őrzött tálcára lenne festve, amelyen gyerekkorunkban hozta vasárnap délelőtt a kakaót.

Érdemes a festmények részleteire is figyelni, hiszen nagyon változatos technikával készültek, ezért a különböző fényviszonyokban más-más arcukat mutathatják. A vastagon felvitt festékréteget olykor belekarcolások teszik reliefszerűvé, a puha színhatásokat nyomtatott applikációk, ráragasztások, zománcrészletek tarkítják. A megjelenített játszmákat gyakran kíséri sakktáblaszerű geometrikusság és valós táblékorongok.

A művek párbeszéde a megismételt motívumokban bontakozik ki. Többször megjelenik a kisebb-nagyobb ház, az útszerű szaggatott vonalak, asztalok üres üvegekkel, poharakkal, csészékkel. Mintha a szereplők előkészítették volna már a vendégfogadást, folyton várnának valakit vagy egymást. Az olyan játékosabb témák között, mint az ablakkeretben megmutatott Bújócska, a Brémai muzsikusok vagy a Love story, ősszel komolyabb problémák is megjelennek. A pénz és a rohanás, a bizalmatlanság ebbe a világba is beszivárog. A Függőség drámai színhatásai vagy éppen A kétezerhúszas év története című önarckép azt mutatják, hogy a mesevilágban sötét mélységekben is lehet járni. Sőt, talán épp ezek a mélységek teszik teljesebbé a boldog lebegést. Úgy, ahogyan a fekete és a sötétkék felerősítik a sárgát és narancssárgát.

‍