Tetőn

„A lényeg maradhat. Diktálom:

Születtem, mint más. A felelősséget

vállalom.”

(Hervay)

A költészet mint lobbitevékenység? –

ez jutott eszembe az esztenán,

ahol száz évvel ezelőtt

fehér sajttal kínálta

az erdélyi magyar költőt a pásztor.

Miért ne lehetne lobbitevékenység a költészet? –

gondoltam magamban,

miközben sógorom történetét hallgattam

az esztenán ellő

mangalica kocáról.

Igenis, legyen ezúttal lobbitevékenység a költészet:

ellik az esztenán a mangalica koca,

pásztorok sehol („Ezek józanon is olyanok, mintha részegek 

volnának” –

mondja sógorom, a pásztorok főnöke),

hollók bábáskodnak hát az ellésnél:

fölkapják a malacokat,

odébb röppennek velük négy-öt métert,

kivájják a szemüket stb. –

ezekért a döglött malacokért

lobbizik most a vers.

De ennyi erővel lobbizhatna

a kocáért is („Szegény malacaim…”),

a hollókért is („Enni kell nekünk is…”),

a pásztorokért is („Hajjaj, az esztenai élet!…”),

sőt, sógoromért is („Ott egye meg a fene az egész bizniszt…”).

A költészet mint lobbitevékenység… –

aztán eszembe jut, hogy mindig is az volt:

folyton lobbizott valakiért-valamiért,

de kinél, uramisten, de kinél?

Mindegy. „A felelősséget vállalom.”

‍