Makkai István: Fűcsomó
No items found.

Tizennégy (versek)

XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 20. (922.) SZÁM – OKTÓBER 25.
Makkai István: Fűcsomó

Tizennégy

           Elődnek

 

áldd meg ezt a fiút, arcán

apám szelíd vonásai. apám, akit

a legjobban szerettem. akivel

péntekenként Jake és a dagit néztük.

aki úgy ette a pattogatott kukoricát,

hogy ő csak a keményt, a tyúkokat

ropogtatta, míg még volt foga.

ne félj, mondta, amikor ijesztő

volt a filmjelenet, és én sosem

féltem, amikor mellettem volt.

volt idő, amikor úgy aludtam el,

hogy almaméretű muszkliját

markolásztam. amikor 14 éves

volt, pont így nézett ki, mint a

fiam, és amikor 63 évesen elsorvasztotta

a rák, azt hittem, nem látom többé.

ma besétált meztelen felsőtesttel

a konyhába, fénylett az izzadságtól,

hosszasan, kimérten itta a nagy pohár vizet,

miközben huncut fekete szemével

nézett, tapogasd meg a bicepszemet,

kacsintott, és én örömmel mentem bele

a játékba.

 

 

Hogyan kell csókolózni

 

a 11 éves lányom megkérdezte

hogyan kell csókolózni

azt válaszoltam

hogy a dallamra kell figyelni

nem a dalszövegre

az érzéseidre

arra amit ki akarsz fejezni a csókkal

olyan mint amikor egy hangszeren játszol

és a hangja odacsalogat egy madarat

 

olyankor be kell csuknod a szemed

hogy a madár ne szökhessen el

 

 

Az igazi csókról

 

a kislányom kérdezi milyen

és a kisöccse jut eszembe

bódult mámoros képe

rögtön azután hogy a mellbimbó

kicsúszik ajkai közül

szájának vonala elveszti tartását

szemére vékony fátylat fölöz a tej

kis feje elnehezülve hátradől

 

egészen közelről csodálhattam

a jóllakottság nyers erejét

ahogy birtokba vette

de ez nem mérhető az éhség

egész testet megremegtető

hisztérikus rúgkapálózásához

az ösztönök síró-üvöltő tébolyához

egész addig amíg a pici de erős száj

rátapad az emlő duzzadt holdudvarára

ez az a pillanat amikor

teljesen védtelenné válsz

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb