Fazakas Ildikó: Cor hominis
No items found.

Tranzakciók

XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 03. (905.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
Fazakas Ildikó: Cor hominis

Október

 

tobozformájú mikroportot tűzzenek a mellkasára, ez volt

a vörös fenyő egyetlen kikötése az interjú előtt.

 

·

meghámozta a tükröt kívülről.

 

·

elvághatnám az E-húrt, ezt a pengethető, vastag

vénát. sűrűn bugyborékolna belőle

a hang.

kivéreztethetném a gitárt. de ma már nem

teszem.

 

·

magányos futópad erdei tisztáson. megérzi jöttödet,

áram nélkül is beindul.

 

·

árnyékba menekülsz a napsugarak tetoválótűi elől.

 

·

gyere, keressünk altalajkincseket, könyörög a sarokba

szorított ásványdetektor.

 

·

éjszakánként lopótökkel gyűjtöm a nyálad az éjjeliszekrényemen

őrzött miniatűr tölgyfahordóba.

 

·

vérrel telt zacskóval zsonglőrködik

kéz és láb nélkül.

 

·

aprócska kanapé duzzadó párnákkal.

 

·

a fehérneműje együtt öregszik vele.

 

·

a lappangási idő, amíg egy régi hívás benned kicsöng,

a tűnődés, a remegő száj kalandja az egyszerű szavakkal,

hogy felvedd s megkérdezd: ki vagy?

 

·

ipari alpinisták szüretelnek a homlokzati kertekből

paradicsomot, paprikát.

 

·

egész ősszel mákgubók csörgetésével

beszélgettünk.

ha abbahagytuk, vázába tettük pihenni e kiszáradt, mákonyos szájakat.

 

·

a villanykörték megfontolt használatára kért,

gyors kijelentésekre,

mert szobáját egy kiszámíthatatlan állat is lakja.

 

·

az éjszakai kérdezősködés egész testet kíván.

 

·

egy halom popcorn maradt a lebombázott kukoricaültetvényből.

 

·

és akkor odaléptél a kirabolt, feldúlt, helybenhagyott, meggyalázott,

széttépett, összejárkált bodzabokorhoz, és mohón beszívtad az

illatát.

 

·

öröktermő létra, mely naponta új fokot növeszt,

s a kilengése akkora, hogy a teteje a fűszálak koponyáját

súrolja időnként.

 

·

rózsatövisekből előállított szögek vézna papírdobozban.

 

·

bekopogtatott egy könyv kemény borítóján, végigzörgette

az egész könyvtárat. a puha fedlapokon dörömbölt is. és néhány

helyen ajtót nyitottak neki,

valóban.

 

·

színes sebészeti fonállal hímzett a saját bőrére

egy traktort.

 

·

a falon fel-alá futkározó üres képkeretek.

 

·

huszonnégy óráig sem tartott a meg nem támadási szerződés           élők és

holtak között a Házsongárdban.

 

·

ajkak rövid holtjátéka. aztán tényleg megszólal.

 

·

a szülei élet- és sorsvonal-korrekciós műtétet hajtottak végre

a tenyerében az aranyóra alatt.

 

·

lábnyomaimban jövök haza,

amelyeket felfelé hagyok magam után,

elővigyázatosságból.

 

·

méregetik a Hója-erdőből kitermelt paranormális

fákat az ácsok,

mielőtt kicsomagolnák szerszámaikat.

 

·

a városi adventi koszorú egyik gyertyája szeretett volna

lenni,

ezért forró viaszköpenybe bugyolálta

testét.

a hajkoronájáról azt állította, tökéletes kanóc

lesz.

 

·

az éj leple alatt valaki belenyúlt

a mérgező fügefa hasas aktáiba, és eltüntetett onnan

perdöntő bizonyítékokat.

szabad a gyilkos növény, szabad.

 

·

anyám első intelmeit a köldökzsinóron keresztül

táplálta belém.

én álmaim áramoltatásával válaszoltam.

kár volt.

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb