túltermelés

Magdalena Abakanowicz: Kitárt karú alak

a barátaim szerint egy átlagos

irodalomkedvelő polcán a könyvek 3%-a

kerül több alkalmi elolvasásra,

45%-a pedig még egyszerire sem.

ez egy számokkal + százalékjelekkel

ellátott állítás, így elfogadható igaznak.

a statisztikák szerint túltermelünk:

1,6 t ennivaló végzi a kukában évente.

a felmérések nem részletezik azt,

mennyi verset dobunk ki, de

az ételből kikövetkeztethető.

a számadatban van tizedesvessző,

mértékegység és megbízható online

hírportálról származik, szóval elfogadható.

anyám szerint az újságpapírba csomagolt

karácsonyi ajándék ugyan csúnya,

de megelőzheti a papírpazarlást. a

reklámokból pl. masnit lehet kötni.

tw: a nagyszülők ajándékát nem ajánlott

gyászjelentésbe csomagolni. saját

tapasztalat alapján elfogadható igaznak.

egy facebook-poszt szerint napi

16 000 szót mondunk ki, amiből

átlagosan 40 gépelt oldal lehetne.

ezt a valóságban kevesen próbálták,

de a munkáltatók elfogadták igaznak,

a pályázat elbírálói elfogadták igaznak,

a tanárok elfogadták igaznak, a

reductio ad absurdum módszer pedig

nem alkalmazható.

a kongói szénbányákban meghalt

gyerekek sose fogják elolvasni a verseket,

amiket azokon a laptopokon írtak,

amelyekért ők dolgoztak. nincs arra

vonatkozó statisztika, hány vers születik

meg, és ezek közül hányat gondoznak. a

gyerekekre vonatkozóan sem.

a nyilvánosság nem válogat.

anyámnak nincs ideje olvasni,

a barátaimnak ritkán van, a kongói

gyerekek szerintük nem is tudnak.

ez is lehetne rövidebb. nagyobb

betűk = több papír. az vagy,

amit válogatsz. / az vagy,

amit önszántadból válogatsz.

a nyilvánosság nem válogat.

ott lehetsz te is, ott voltál akkor is,

a kevesekkel. úgy termelj túl, hogy megérje,

hogy elfogadható legyen:

nem az újságpapír, nem a 40 old./nap –

az a 3%, amit nem éget szénné

a leváltott nyilvánosság.