
Gunnar Gunnarsson: Advent. Fordította: Patat Bence. Typotex Kiadó, Budapest, 2024.
„Ünnepek közeledtével ki-ki a maga módján készülődik” – ezzel a felütéssel indít könyvünk. Betűvel élő emberek esetében természetes, hogy a könyvek az effajta hangolódáshoz is hozzátartoznak. Jón Kalman Stefánsson például Gunnar Gunnarsson 1936-ban megjelent Adventjét veszi elő évről évre, amint ez az általa jegyzett utószóból kiderül. A kisregényhez fűzött jegyzet a művei többségét dán nyelven író izlandi klasszikus méltatásán túl az Advent keletkezéstörténetét és forrását is megismerteti az olvasóval.
A történet maga is egy sajátos ünnepi készülődésről, Benedikt gazda önként magára vállalt feladatáról szól: a férfi Leó nevű kutyájával és Bütyök nevű vezérkosával minden év adventjében nekivág a hóval borított izlandi felföldnek, hogy megkeresse a gazdák elkóricált birkáit, és hazaterelje őket biztonságban, még mielőtt túl zordra fordulna az időjárás, és odavesznének a viharban, fagyban. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a különleges adventi túra ezúttal a szokásosnál is viszontagságosabbra sikerül, s hogy a természet és az ember erőinek összemérése után végül szerencsésen révbe érnek – ez a rövid és viszonylag (látszólag?) egyszerű sztori nem (csak) ettől válik hatásossá. A három társ harmóniája és egymásrautaltsága, a szolgálat erejébe vetett szilárd hit, Benedikt gondolatai és akaratereje, valamint a szöveg stílusának minket is átborzongató és lelassító hangulata teszi egy mélyebb, elcsöndesedésre és töprengésre alkalmas olvasmánnyá.
Te hogy készülődsz az ünnepre, kedves olvasó? Ha belefér bokros teendőid közé, szorítsd be ezt a könyvecskét, hadd lengje körül ezeket a napokat fehér ünnepélyességgel körülvett, egyenesen felfelé szálló ünnepnapi füstjével, a jóság kitartó, örökös adventjével. „Mert alaposabban megvizsgálva, mi az élete, mi az ember élete a Földön, ha nem egy be nem fejezett szolgálat, amely a valami jobbra való várakozással, készülődéssel magyarázható – azzal az elhatározással, hogy valami jót cselekszik.”