Versek

Majomálom

(Vis de maimuţă)

Kizuhantunk a Paradicsomból, hogy föltaláljuk a lézersugarat

és a  fogkrémet. London fölött a V-ket. A penicillint. …az ókori Egyiptomnál vénebbek vagyunk. Ez járt fejemben ébredéskor. A Kert lombja közt

sosem látott parazitákkal ékes, pompás

emlősök. Szétcsúsztunk a  szemüveg, a kerékpár

feltalálásakor. Köszönöm, hogy jó estét köszönt. Vak és süket vagyok. Anya, én majdnem 89 vagyok.

Számontartani se könnyű, hát még viselni. Az ókori Egyiptomnál vénebb vagyok. Gépies lépések, figyelik vizenyős szemek, a zöldajtós lakásba tartanak. Petrozin és melankólia-bűz.

Majomálom (a lusta)

Vis de maimuţă (leneşul)

Mellkasomba nyúlsz, mint egy sugárba.

A vékony gyökerek, a lagúna levelei alig rezdülnek. Sokezer bíboros, mint peplum, félrehajlik, két tenyered az iszapban elmerül. Én már fönt vagyok a koronán, a százlábúak között. Az ég, a déli üstökös, a méregfolyamok. Belémhatolnak, csak a tanin fekete vizében ülnek el. Bordáim közt matatsz, széteső gomolya a nap. Felemelkedtem. Tagok, szőrös tagok

takarják a nyomokat, el.

Ismétlés, önmegtartóztatás két évszaka –

távolban füstölög a törzs.

Jön a majom a koponyáért

(Maimuţa vine să-şi ia craniul)

Itt az apokalipszis, az államok űrállomásra küldik kiválasztottjaik (tudósok, művészek, poéták, mérnökök; teológusok szóba sem jöhetnek.) Lent,

süldőlány-sorozatgyilkos, differenciálatlan kannibál. Késnyelek, baseball-ütők, meggörbített csövek, horgok és bárdok. Golyók és láncok. Kalapácsok. Ébredni próbálok, némák az izmaim, mintha víz alatt harangoznék.

Majomálom (Pantanal)

Vis de maimuţă (Pantanal)

Hadd mondjam mégis el: tálakat hoztak

óriás, arany turbánok fölött. Térdig vörös

iszapba ásva dúdoltak néma dallamot. Némák

a kunyhókban kucorgó gyermekek, a vihartól

bevágott ajtók, a szitakötő tágas teret mérő

szárnya (tikfa-, banánfa berkek) néma.

A golyószóró néma lángokat okád.

A fák közt nyolcasokat írnak le a dzsipek,

a motrok víz alatt kavarnak. A lány megérkezett, leeresztette tálát,

turbánja gyűrött sallangjával megtörli fénytől ráncos arcát. Agyagba mélyesztett lábakon áll, merő egy büszkeség,

akár egy éppen vizelő tapír.

Majomálom (bonobo)

Vis de maimuţă (bonobo)

Kaméleonok, lemúrok

nyomják a mellem, gyöngyös

fivérek, selymes szurikáták. A tűz belobogja nyugaton az eget,

mint sokmillió éve, a tűzálló ruhák

az utolsó termeszvár, hajtások, fák felé siklottak el, hipnózis alatt szurkálnak (Mégis mi folyhat

a párás üveg mögött?), egy

meglehetősen különös programhoz csak úgy összeterelnek bennünket. Az egekben az ördög

ugyanazt a rózsaszín masnit

biggyeszti föl, az állatvilág goes

fuckin’ down, elszenesedik

elpusztul a föld

Bonobo

(Bonobo)

A fásultságig gyűlölöm az írástudókat –

az emberiség eme sérveit – a krematóriumban készült képeket, villódzó nárciszizmusuk – tangerine colour –,

hogy a fejlődés csak mások

kommunikációs csatornáit eltömve,

erőszakkal, a főemlősök

kannibalizmusával elképzelhető. Ha rajtuk állna, űrvérzést indítanának be, hogy biztonságos modulunkról a nyári napéjegyenlőség idején bámuljuk őket. És visszaállítsuk az oldalaikat. A szteroid-

betűket. Hogy a Közös Galaktikus Bank falába helyezzük befagyasztva őket – több

évszázados békét és szegregációt követően,

a szépia-robotok Kora, a degenerált

szimbióták uralmának megdöntése után…

Bonobo

(Bonobo)

A növényi tápláléktól nem múlik az émelygés.

Az illatos gyümölcs nem enyhíti az undort.

A testet tisztítja a rizs, de orrunk fölött

az emlékezet narancssárga fellegei úsznak,

visszás, gyilkos árnyékok gyanánt. Megtanultuk, hogy nem kell bosszút állni, sem elsiratni az elhulltakat.

Tired, so tired of you, megtanultuk

tiszteletben tartani jogod, hogy szenes, kék matrjoskádban gettóba vonulj,

hasonlatosan azokhoz, akiket gigászi robbanásokkal kiszűrtél. Sírásuk ereket nyúz, és gyermekeidet örökre megtermékenyíti!

László Noémi fordításai

Ştefan Manasia (Piteşti, 1977) költő, irodalomkritikus, lapszerkesztő. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett román és angol irodalom- és nyelvtanári szakképesítést. 2003-tól a Kolozsváron megjelenő Tribuna című román nyelvű irodalmi-művészeti folyóirat szerkesztője. 2008-tól a Thoreau unokaöccse elnevezésű, román nyelven működő, kolozsvári Olvasói Klub alapítótagja, Bréda Ferenccel és Szántai Jánossal együtt. Az itt olvasható versek 2013-ban megjelent Bonobo, avagy az űr meghódítása (Bobobo sau Cucerirea spaţiului) című kötetéből valók.

‍