Az állomással szemközti szobor anyaga: várakozásMaria Ciupe: Móc nők
No items found.

Versek

XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 07. (741.) SZÁM – ÁPRILIS 10.
Az állomással szemközti szobor anyaga: várakozásMaria Ciupe: Móc nők

Maria Ciupe: Móc nők

Athanor



Egy négyezer éve kiégett

ősi gesztusból

A hamu susogása a tűz hunyt emléke

a mésztetoválások felett

tisztavíz ingek a homok közt

növényevő hernyók kerülgetik a köveket

kútba hullott vedrek búgása


de mindezek egy útilapu alatt történtek

és egy szép napon ő is előjött hogy lássa


fölénk ültünk a szőlőkarók mellé

és göndör tincseink feléjük nyúltak


a mészgödör elvadult

a ködben ólálkodtak az álom fenyegető madarai


mi védtük magunk ahogy bírtuk

és ő megtartott bennünket szemével


Az öreg holtan hevert

Bătrânul ședea mort



Az öreg holtan hevert a ganéban

a merengő gödörben

nem mondott semmit nyöszörgött mint gyerek egy magban

ugyanaz a csónak jött csak az utasok változtak

forgolódtak körötte megemlékeztek róla

az öreg holtan, fején egy régi kalap

néhányan a legtisztább a legmélyebben mocskos tanítványok közül

ujjal turkáltak a ganéban gilisztát kerestek horgászathoz

mi imádtuk magunk ahogy mondják Talán véletlenül voltunk ott

a többiek mindig jöttek Volt náluk könyv és füzet

odamentek az öreghez kérdezgették

(mindig ugyanazokat a kérdéseket csak az utasok változtak)

azt mondták Tisztelünk téged látod sor került az ünnepélyes

megemlékezésedre

jegyzeteltünk gyorsírással

de miért nem értjük a hozzánk későn érkező suttogást

próbálj érthetőbb lenni Menettérti jegyünk van

két étkezéssel Mormol valami igazságokat

mi lejegyezzük megtanuljuk továbbadjuk az utódoknak röviden

Az öreg holtan hevert a ganén

a merengő gödörben

a tanítványok rongyokat foltoztak úgy tettek mintha nem látnának

inkább szomorú látvány volt Mi távolabb álltunk

mintha nyelveket tanulnánk órákat adott

egy hölgy aki sokat tudott egy szigorú botanikus

A többiek az öreghez léptek díszeket aggattak pelenkájára

Lefotózták pelenkában körükben

sz(ép) volt csod(álták) gyöny(örködtek) magukban

mi a valamivel bonyolultabb dolgainkhoz láttunk

eligazodtunk ahogy tudtunk

a tanítványok gitáron játszottak hallás után

a többiek kérdéseket tettek fel Kék volt az ég

néhány mediterrán itt-ott még megtermékenyítette egymást

mondták a többiek Tisztelünk téged

ta vagy a második Marconi Edison Mondj

pár aforizmát egy-két igazságot

Az öreg forgolódott a ganén szaggatta pelenkáját

mi távolabb álltunk Átsuhant köztünk

egy kezdet és vég nélküli derű

jól éreztük magunk vállunkat az égnek vetve

s a többiek amfiteátrumot csináltak Körbevették az öreget

összenyomták a kalapját slaggal öntözték

igazságokat követeltek tőle

ő eltakarta szemét betömte száját ganéval

jöttek teli hajók vonatok

(ugyanazok csak az utasok változtak)

én valami lényegtelent mondtam neked A tanítványok

úgy tettek mintha nem hallanának

te azt mondtad Endrigo úgy beszélsz mint 33-ban

amikor érettségiztél

én úgy beszéltem mint 33-ban amikor érettségiztem

filozófiát tanultam egy utcára néző szobában

a többiek azt mondták Megemlékezünk rólad tengerpartokon

kúszunk harci sebekkel

Fejtsd ki nekünk tisztán a suttogást amelyre jogosít

az öregségi számlád

A tanítványok fejben ismételték az eredendő hibát

Mi összedugtuk arcunk ujjaink simogattuk az amfiteátrumban

Daloltak énekeltek Jöttek hajók és vonatok Felvonulások voltak

az öreg forgolódott a ganén Azt suttogta NE Ennyit suttogott



Az előérzetek területe

Domeniul presimțirilor



Vannak elfeledett gázlók bizonyos helyek bennünk és egy út ami

vízen át vezet

valaki engem kiált oda akar vonzani

hogy egy növénnyel megüssön és mi bűnöm van nekem ezen

a rézkapus világon

majd csend lesz dalolnak a csalogányok

nagyon hideg van és kastélyok vannak bennünk

mezők kék és sárga virággal

és járjuk őket műanyag lovainkon


értitek egy hatalmas madárban élünk amely magában hord

minket

és találkozóra megyünk letisztítjuk a hernyókat az ágakról elénk jön egy lány de szegény már ő sem bírja kimerült lenyelte az egész hálót amit font amíg ránk várt

azt mondja gyere csókolózzunk legyünk boldogak

szolgáljak fel ezüstkanállal édességet neked

legalább a kályha mellől lenne És jön King Kong parittyával

lődöz összemocskolja az ingünk letépi nyakkendőnk

jön az az üszkös hétfejű tanár jegyet ad nekünk mintha nem

bifláztunk volna eleget

A laborba visz hogy tapasztalati magányt szerezzünk

és labdázunk mint az ikrek

egymásra nézünk bólintunk egy szerencsétlen lány jön kormos

arccal

az özönvíz óta nem mosott szemet és beülünk az autóba (ő mellénk)

suhanunk a pályán

szólnak a hírek de már nem értjük őket titokban nevetünk mint

egy temetésen és félni is kezdünk


mennyi minden történik bennünk és ott feledjük őket mint

egy iskolatáskában

és mindenki csak magában hisz csak azt tudja amit jól tudnak

mások is


de előttem az a boldog időszak van amikor anyával laktunk

ültem ott arra gondoltam mi kellhet még

kint esett ő meztelenül aludt velem hasában

egyik-másik oldalára fordult álmában megbabonázott

ismerte azt a szigorú törvényt óvni akart


az ágy fölött hintázott a nővérem a hold



ANDRÉ FERENC fordításai



Gellu Naum (1915–2001) az európai szürrealizmus kiemelkedő alakja. Verseit, prózáját és színdarabjait német, angol, francia, spanyol, magyar, szerb és lett nyelvre fordították. Elnyerte a Román Írószövetség Díját költészetéért (1975), annak Életműdíját (1986), a münsteri Európai Költészeti Díjat (1999) stb. 2000-ben Nobel-díjra jelölték.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb