.svg)
Ferencz S. Apor: Noszvaji cross (Maszk p.), 2016
énekecske (egy tejeszacskó)
cîntecel (o pungă de lapte)
egy tejeszacskó
és
egy csomag keksz
egy tonikot iszol a
járdaszegélyen egyensúlyozol ha
félrelépsz nem teljesedik be
amire gondolsz
két különvált darab
az affélék közül hallod
amint elsuhannak melletted
próbálod felfogni ésszel azok ketten
már túl messze vannak
az utca mint aszfaltfolyam
lefelé folydogálsz
ami(n)
elnyel
(a megvilágosodás megjöhet)
(iluminarea poate veni)
a megvilágosodás megjöhet
egy reggelen amilyen ez is
amikor tudod hogy középpontban vagy
hogy nem ért véget a nyár
és az őszt látod benne
(most igazán egész testedben érzékeled
nem úgy mint azelőtt)
örvényként forogva egy
izzadtságcsepp csorog alá
homlokodon próbálod nem
tudomásul venni csak akkor
vagy legyőzve ha
elismered
függeszd fel gondolataidat
mint valami pisztrángokat
egy hegyi patak felett nézd
a jávorfák vörös leveleit
(nem számít az sem hogy emlékszel
rájuk egy képeslapról)
állj fel
tegyél egy lépést
haladj előre
énekecske (esik – sárga szoknya)
cîntecel (plouă – o fustă galbenă)
esik – sárga szoknya
fekete neccharisnya
a feneke a melle
domborodik a lábai
mégiscsak túl vastagok
fütyülsz (na nem utána
mit képzeltek)
és
szemétkupacok közt
szaglászó kutyafalka
(péntek tizenhárom pont olyan)
(vineri treisprezece e o zi)
péntek tizenhárom pont olyan
megfelelő nap mint bármelyik másik
hogy megbarátkozz
a jóistennel
a templom előtt felállítják
a román televízió
mozgó kameráit
mit kereshetnek itt
zsebre vágod a kezed a
gesztenyék ott vannak arra
gondolsz akár eshetne is és
tulajdonképpen olyan mintha
a híd felé indulsz nézed
a marost és bekattan a
szitu nevetséges volta
belekapaszkodsz a képzeletbe
hiszed hogy végül is
győzedelmeskedni fog dobálod a
gesztenyéket a vízbe egy nekem
egy neked ördögűző szertartás
ugyan mit tudsz megfejelni egy fém
ötlejessel nyertél mondod
a visszaúton zsebedbe
nyúlsz simogatod a virtuális
gesztenyéket
ének-fióka
(un cîntecel micuț)
egy ének-fióka
játszik a húrokon
ujjak dédelgetik finoman
a szem körüli könnyű ráncokat
fénysugár
írja be arcod
a papírasszony
(femeia de hîrtie)
egyike ő a képzelet
gyöngéd gyermekeinek
és ezek az ő
méltatlan
szolgái
a szavak hiába is
próbálják felidézni
az ímhol-vagyok
önfeledt örömét
mely egy könyv
vagy egy szemüveg
visszájáról pattant ki
azt mondod ősz
és
azt mondod késő
JÁNK KÁROLY fordításai
Romulus Bucur költő, műfordító, irodalomkritikus 1956-ban született Aradon. 1980-ban végzett a Bukaresti Egyetem bölcsészkarán. A „nyolcvanasoknak” nevezett romániai költőgeneráció egyik meghatározó személyisége. A szülővárosában megjelenő ARCA kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese. Több verseskötet és esszékötet szerzője. Verseit német és angol nyelvre is fordították.
