Versek

Győrffy László: Aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is II.

olim lacus colueram

egy fűtetlen szoba, itt húzom meg magam,

különös tartomány, féreglyuk.

beburkolózom a felejtésbe, méltatlan

körülmény a múlt. a redőny ridegen csattog,

a hűtő frigiden zúg. hát így kell megérkezni

a saját valóságba. szeretettelen űrlény,

mondhatnám magamra, de még azt se.

elhasználódni, mint a legjobb szándékú

kés. vagy elfogyni, jószívű sült csirke.

csontjaimon ügetek, agyam tart életben,

mintha gépen lennék. mesterségem

a sorsom. az eutanázia elmarad.

rutin

csak az van, hogy nincs semmi,

és a semmiben is elakadnak, fájnak

a levegővételek, szemem besüpped,

mint a talaj, a vonatok nem

közlekednek, síri csend, a megállók

depressziósak, akár a kopár csontok,

hangyasavval locsolnak, verbális

abúzusok, cserbenhagyás, letakarni

hiába, a szeretet zavaró mizéria, könnyen

citálható, ferdítenek az órák, díszkapocs

pattan, homlokegyenest falnak –

felmondom a bemagolt reményt.

minden rendben

habfürdő az égen, így kezdődik a reggel.

a tetőcserepek mintha katonák.

aztán kiteszem a pontot. szúr

a szemem, világító földgömb

német helynevekkel, bolhapiacról.

laza összefüggés. egy érdekes színt

keresek nyárra. bahamabézs, jó lesz.

ültetek vérborbolyát, ne láss át.

karomat széttárom, ez a semmi.

fekvőtámasz, az ujjak előre nézzenek,

nem szabad félni, baja és budapest

közt felszállok egy buszra.

készletkisöprés

egy tisztás: már látom, hogy hol nem

leszek, libabőrös fantáziák, hol hagynak

el, melyik pontból indul a vonal, hova

érkezik be a szerelvény, mit recseg a hangos-

bemondó, és mit hallgat el a távozó vagon.

mindannyian mérlegre állunk, mielőtt

a szalagról belecsusszanunk a zacskóba,

ki fizeti aztán a bűnöket, a végösszegre

nincs fedezet, kártya elutasítva, alszik

az éjjeliőr, tömegsírba dobott egyén,

hajnali plakátragasztó, buboréktalanít.

Horváth Eve 1984-ben született Nagykanizsán. Jelenleg Dunavecsén él. Megjelent kötete: Konzol (Mersz Könyvek, 2019.)

‍