No items found.

Versek

1_kilometrik_halley_comet



Vasfüggöny



Nem is figyelsz rám

Nem lámpást kérek tőled, csak szikrát.

Tudnod kell, hogy bennem határok élnek.

Nem a schengeni féle határra gondolok, hanem a szocialista típusúra.

A vasfüggönyre. Taposóaknákkal, fegyveres őrökkel.

Ha sikerül átjutnod, kijátszottad a rendszerem, nem voltam elég éber.

De te sem lehetsz nyugodt bennem.

Bár eleinte jól érzed magad, van déligyümölcs, Nutella, minden, mi szem-szájnak.

Aztán valami hiányozni kezd.

Itt nincs nagypapa házi pálinkája, nagymama otthonkájának illata, jóéjtpuszi.

Ugyanis belül, mármint bennem, hűvös szél fúj.

Végül rájössz, hiába a kecsegtető felszín, a te mentalitásod ehhez még túl kelet-európai.

Nem tudsz mit kezdeni az én időzített atombombáimmal.

Ezért megpróbálsz szabadulni.

Csakhogy, ha van valami, ami nehezebb, mint kijutni a keleti blokkból, az a visszaszökés.

Így hát maradsz.

És lassan elemésztelek.

Amerika



Ötévesen hallottam először a szót

Egy fotót mutatott a nagyanyám.

Teri nénikéd, diszidált, így, röviden,

idegenül pergett az ő nyelvéről is.

Sokáig azt hittem, Amerika egy gyűjtőhely,

ahol az elveszett lelkek kerengnek.

Ma már tudom, közel jártam a valósághoz,

te is odavesztél, látod.

Előtte összezúztad a lényemet, aztán eldobtad,

most ott hever egy Népszínház utcai csatornában.

Néha felmegyek a Starbucks poharammal a Gellért hegyre,

emelem poharam arra, amerre sejtelek.

Hátha te is ezt teszed az új világodban.

Sági Enikő 1995-ben született Sopronban, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója, Budapesten él.

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb