Versek

olümposzt küldtek a hargitára

átültetni az istenek

állok a gödrös országúton

nézelődőm itt mit lehet

takarók jönnek gereblyékkel

egyszerű emberek máris fóris

én már itt vagyok s van egy patkó

herceg! hátha megjön a ló is

*

elromlott a zuhanyzón a csap

fürödni akar egy edény

a trolik reggelente késnek

egyensúlyozz a járda peremén

a műhely összevissza

rendet rakni mégse kell

gazdára találnak a képek

akinek nincs nem jön el

*

álmodom szappanoperát

egy egyszerű jelenetet

ahol lassan de biztosan

sírhatok nevethetek

előérzetem nem hamis

jön egy nagy találkozás

hol kiderül hogy mindig is

négyszögletes a lágy tojás

*

egy könyvtárosnőt álmodom

magában unatkozik

negyvenévesen kamasz

felajánlja hogy segít

helyettem beírja mind

verseim a sok papírt

aztán a könyvtárból kijön

és elfelejt míg elköszön

*

a világegyetemben akadt pár ember aki sétált velem

néhány közülük rajzolni is tudott

hosszan szemembe nézni nem mert senki sem

és egy csak egy van akivel hallgatok

*

a konstans elem

azt mondják változik de nekem

folyton tucatnyi ötletem

ruhámon egy pecsét legalább

piszkozat nem kellett sohasem

egy könyvtárosnő mindig utált

*

búcsúszonett

míg felhők közt megy a vonat

gondolhatod félig-meddig

miért nem szólítottalak

míg leszáll a síneken

két csavargó a gondolat

tovább fut az ablakon

két utas az alkalom

kinéz elpárolgott a köd

és én még mindig ugyanitt

pedig utazom

csak nőnek köztünk a kavicsok

jönnek elő a semmiből

s ha találkozunk már nem tudod

mert már nem ugyanaz a bőr

*

robog a vonat kiráz belőled mindent ami van

tükröt tettek hogy lásd meg milyen

szép vagy a budiban

*

ne gyere most haza

ez nem az az este

túl kell élnem ilyenkor

nem esem szerelembe

*

mint viccben a hatos, tele vagyok

2020-ig hányni fogok

be nem teljesült illúziót

utcagázakat rádiót

kellene egy normális ember

s hogy ne legyek végre türelemmel

egyikük Mindent Most Rögtön

a másik szólni sem mer

*

ezernyi fényű kirakat-város

hív éjjel-nappal           csodálj! csodálj!

alkony a kertet egybemossa

nem gyújtok lámpát jobb a homály

*

hol homály hol felhők hol zivatar

darázs repült be az ablakon

idebent semmit sem talál

üvegnek ütközik százszor is

*

kiderül

gyűlnek a felhők megdördül az ég

hűvösre ígéri magát a nyár

ha kisüt álmot fénybe ejtenek

száradó rothadó fű illata száll

*

fehéren hajlongó jázminág

ölthetek én is nyári ruhát

elhullott fű magját őrzi a rét

vászon a tavalyi test szagát

*

helyek

itt a legjobb

máshol is ugyanilyen

Varga Borbála 1986-ban született Kolozsváron. A kolozsvári Művészeti Egye­te­men végzett festészetet 2010-ben.