Zákeus fügefája

Vásárhelyi Antal: Fény és árnyék

Részletek egy készülő kötetből

Tektón jelenti Zákeusnak

„Akkor megfogván a vaknak kezét,

kivivé őtet a falun kivűl, és mikor annak

szemeire pökött volna, és az ő kezeit

reá vetette volna, megkérdé őtet,

ha látna-é?

Ki mikor az ő szemeit felemelte volna,

monda: Látom az embereket,

mint valami fákat…”

(Mk 8, 23–24)

…Szóval, uram, Betszaidában járt múltkor a Jézus,

S mint azelőtt is jópárszor: csoda lett az eredmény –

Hemzseg a tó környéke a sok vaktól-nyomorulttól!

Többen is aggódtak, hogy a Mester bajba kerülhet,

Úgyhogy az áldozatát gyorsan kivezette a rétre,

S máris kezdte a hókuszpókuszt, szemre-köpéssel.

S mondom, lett is eredmény, mert így sírt a vak ember:

Hadd maradjak félvakon!

Nekem ez a jutalom:

„Mint valami fákat” –

Ha csak ennyit látok,

Megszépül az élet,

S nem bánom, hogy élek!

Ezt magyarázd meg, uram! hogy mért nem jó ma a jó sem?

Ott az esély, hogy meggyógyuljon s ép legyen ismét,

S ő mégis csak a fákra bukik, mint holmi patás Pán!

Nemde „csodá”-nak kelletik ezt is hívni manapság?!

Mázlija volt, hogy a Mester félmunkát sose végez!

Hogy mik vannak néha, uram! fene érti a dolgot!

Tektón Ámós próféta könyvéből olvas fel

Rúgd le saruidat dőlj a kerevetre fogd a serleget

Uram –

Talán emlékszel még

Hogy Ámós prófétánál hagytuk abba

Uram:

„Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon”

Uram.

„A kik elefántcsont pamlagon hevernek,

és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak,

és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak”

Uram.

„A kik hárfa mellett dalolgatnak,

és azt hiszik, hogy hangszereik Dávidéi”

Uram.

„A kik a bort serlegekkel isszák,

és szín-olajjal kenegetőznek”

Uram.

Látom elment a kedved a borivástól

Uram.

Nyugodj meg: te csak fővámos vagy

Uram.

Pamlagod se elefántcsont hárfád sincsen

Uram.

Ha majd erre jár megkérdezzük a Jézusotokat

Uram.

Köszönöm a bort szép álmokat

Uram.

‍