.svg)
Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Ahogy telik az idő, az alkotást, írást, művek létrehozását egyre fontosabbnak tartom. Most már világosabban látom, hogy ez kellett volna legyen az életem központi szervezőelve.
Az azonnali olvasói visszacsatolás is jó visszajelzés lehet, de mindig gyomoridegem is van, amikor megjelenik egy új szöveg, hogy jól megdobálnak virtuális sörösüvegekkel.
Tízéves voltam, amikor a második bécsi döntés után Észak-Erdély Magyarországhoz került.
Az olvasó talán elgondolkodik, hogy milyen lehet Isten – függetlenül attól, hogy létezik vagy nem létezik.
A karakterek működése, viszonyulása egymáshoz igaznak kellett tűnjön számomra, sok személyes elem van benne. Nem az én történetem, de az én szűrőmön át fogalmazódott meg, jutott kifejezésre.
A politikai intelmekből előbb-utóbb tényleg kifogy az ember. Viszont amiről a költő beszél, a lét vagy nemlét dilemmája mindig velünk marad.
A homo sapiens közösség nélkül nem homo sapiens – annak tekinteni legalább annyira nonszensz, mint amikor a hierarchiát próbáljuk kiiktatni.
Intim közelségben élni a saját végességünkkel elvileg azt is jelenti, hogy megtanuljuk elveszíteni önmagunk a másik javára. Bizonyos nézőpontból a figyelem abszolút foka a halál.
