.svg)
Röpülj, acherontia atropos, indulj lakatlan rétek felé, bocsásd meg ösztönös félelmemet, hogy félrefordulok, és zavartan arra biztatlak, menj el innen,
A lassúság kiterjedt, mint a negatív progresszió, a háztól távolodóban. Aztán becsapódtam, és beléptem egy kapun.
A téli hangya remegő szárnyakkal várja, Latyakos télnek mikor indul árja. Szeretlek, a magam dadogós, szeszélyes módján, Némán, egy-két szót kinyögve csupán.
