Versek

Möbius torziója

(Torsiunea lui Möbius)

Bal kezem és jobb szemem

bal kesztyűm és jobb jegem

jobb lámpám és bal lovam

bal almám és jobb hangom

jobb ruhám és bal fülem

bal kalapom és jobb fülem

jobb kulcsom és bal szőnyegem

stb. stb.

A zöld oroszlán bizonytalan Pelikán

(Leul verde Pelican nesigur)

Egy pelikán jön felénk a labirintusban

zöld ködbe burkolózva színes üvegdarabokkal fedve

és nyolcszor kiabálja el a Miatyánkot

mivel nevet rácsapok a szemére

üressé szabdalt szomorú tenyeremmel

egy idő után megérkezik az Őr is

a kedvesem megcsókol a Labirintus méheitől mézet kapok

az Őr mozdulatlanul áll

„alkonyodik” közli velünk

egy földfelhő takarja el előlünk az eget

A háromszög

(Triunghiul)

A csónakból egy süket halász beszél a vízhez

Azt hiszi senki sem hallja

Zenóbia mindkét kezemet a szívén tartja Imádattal térdelek elé és valami másra gondolok

Zenóbia azt mondja ne együk meg a fehér kakasokat mert valaki megharagszik ránk

A halász felénk fordítja a fejét és gyanakodva figyel minket

A vízből egy bölcs bukkan elő egy pillanatra kétségbeesetten kiabál nekünk

De ezúttal alámerül mindörökre

Zenóbia szerint mások képzeletének áldozatai vagyunk

Nem tudok válaszolni neki mert megtelne égbolttal a szám

A halász éppen most szalasztott el egy halacskát Hangosan dorgálja Te gyáva nem volt

bátorságod maradni még hogy megehesselek

Zenóbia azt kérdezi tőlem mi is az a baldachin

Rámutatok az evezőlapátra

A megszelídített háromszög

(Triunghiul domesticit)

Néhány összegyűrt szó a jobb szemben

egy könnycsepp a szájban egy hang a vállon

Természetesen ez egy egyszerű utazás

ebben a szegekkel teli csónakban

a jótól a rossz felé a hidegből a melegbe

Lehet hogy mindez csupán egy tehénben történik

A labirintus grammatikája

(Gramatica labirintului)

Mielőtt meghalt volna anyámnak olyan szakálla nőtt mint egy pátriárkának

Többször is bezárt a padlás végtelen fehérségébe egy emlékek nélküli erdőbe

akkoriban egy megbízható ám gyakran elveszett láthatatlan közösséghez tartoztam

amely valahol a kiterjedésünkben létezett egy olyan vidéken ahol messziről

érkező fényben és sötétben sétáltam

határozatlanul mint egy hűvös szellő (csak úgy megszokásból beszélek most magamról)

ott egy hatalmas nő arra kényszerített hogy csónakját a mellkasomon hordjam ő újból Felfedezte a MEGSZAKÍTOTTSÁGOT

Kastélyunkat fűszálak takarták el A körforgás meg elpárolgott

ahányszor meglátogatott mindig kirázta a szőnyeget s úgy ivott

belőlem mint

egy favederből

volt ott egy szeg is amely beszélgetett velünk

GORON SÁNDOR fordításai

Gellu Naum (1915–2001) az európai szürrealizmus kiemelkedő alakja. Verseit, prózáját és színdarabjait német, angol, francia, spanyol, magyar, szerb és lett nyelvre fordították. 2000-ben Nobel-díjra jelölték.